“Ez az út sok mindenre megtanított, már más szemmel látom a világot” – exkluzív interjú a Budapest Bamako Rallyról hazatért második szegedi csapat kalandorával, Vinczellér Ádámmal
Közel 10 ezer kilométer és három hét kalandokkal és veszélyekkel teli túra után hazatért az afrikai homokdűnékkel, majomkenyérfákkal, vízesésekkel és látványos hegyi szerpentinekkel övezett kalandról, a világ legnagyobb amatőr rallyjáról, a Budapest Bamako Rallyról a második induló szegedi csapat is. Vinczellér Ádám és Szekeres Attila a második mezőnyben voltak benne, ők február 16-án indultak neki a nagy kalandnak és március 4-én futottak be Sierra Leone fővárosába, Freetownba. Átélt élményeikről Vinczellér Ádám mesélt nekünk.
MÁS SZEMMEL LÁTJA A VILÁGOT
Másfél hete érkeztek haza, de, mint Ádám kezdte élménybeszámolójukat, még mindig könnybe lábad a szeme, ha kinyitja a hűtőt, vagy megengedi a forró vizes zuhanyt. Ezek a számunkra oly természetesnek vélt dolgok ugyanis az afrikai út során elérhetetlen távolságban voltak a versenyzőknek, az ottélők egy részének pedig lehet meg sem adatik, hogy finom ételekkel megpakolt hűtőjük legyen és meleg vizes zuhanyban tisztálkodjanak. “Itthon, köztük én is, sokszor panaszkodunk, hogy mi hiányzik az életünkből, mit szeretnénk megkapni, az ottélő emberek nagy többsége viszont már attól boldog, ha aznapra megvan a betevő falatjuk” – árulta el Ádám. Hozzátette, ez az út sok mindenre megtanította, s az biztos, hogy most már más szemmel látja a világot.
KÁPRÁZATOS TÁJAKON VEZETETT AZ ÚTJUK
Magát a rally-t fantasztikus élményként festette le a szegedi versenyző, hiszen olyan dolgokat láthattak, tapasztalhattak, melyekben egy turistaút során biztosan nem lehetett volna részük, Afrika zegzugos, elszigetelt tájaira is bepillantást nyerhettek, hogyan élnek ott az emberek, minden ország új élményt nyújtott számukra a futam során. Marokkó volt az első ország, ahol a rally résztvevői beléptek Afrikába. Mint Ádám elmesélte, az első 100 kilométer majdnem teljesen európai, modern házakkal, autókkal és utakkal. Ahogy azonban haladtak egyre beljebb az ország belsejébe azonban, hirtelen megszűntek az utak, voltak olyan főútvonalak, ahol csak murván lehetett haladni, az ebből adódó nehézségekért azonban kárpótolta a csapatot a káprázatos tájak látványa útjuk során.
AKNAMEZŐKKEL TELI SZÓRT TERÜLETEN HALADTAK ÁT
Az első igazi kalandos helyzet sem váratott sokat magára. Mint Ádám felidézte, a nyugat-szaharai háború nyomán továbbra is kiélezett a helyzet Marokkó és Nyugat – Szahara között. “Két útvonaltervet kaptunk erre a részre. Az egyik szerint lent a parton kellett menni 130 kilométert, a másik útvonal pedig főútvonalon vezetett. A kettő között pedig nem lehet közlekedni, ugyanis az a terület jelen pillanatban is háborús övezetnek van nyilvánítva, tele aknamezővel. Mi megpróbáltunk végigmenni az óceánparton, ahol végül többen, összesen három autóval elakadtunk. Ez azért volt rizikós, mert délután kettő órára általában akkora volt a dagály, hogy nem lehetett a parton közlekedni. Mellette pedig hatalmas homokdűne van, amin nem lehet az autókkal átkelni. Így jött el a délután kettő óra. Így beszorultunk úgy, hogy 80 kilométer volt mögöttünk, 50 kilométer előttünk. A másik két rallys csapattal próbáltuk egymást húzni, segíteni” – idézte fel szorult helyzetüket Ádám.
A BAMAKO LEGFONTOSABB ÜZENETE AZ ÖSSZEFOGÁS
Mint mesélte, végül szerencsére sikerült kikecmeregniük a cseppet sem veszélytelen helyzetből. “Azon kaptuk magunkat, hogy 160 kilométer vár még ránk ahhoz, hogy eljussunk egy biztonságos útra, egy olyan területen, ahol aknák borítják a sivatagot. Volt velünk egy idősebb úr a másik autóban, aki azt mondta, ő már elszórta a magjait, nem lesz baj, majd ő megy előre” – szerencsére a jó kis adrenalin löketen kívül nem lett a versenyzőknek baja, gond nélkül átjutottak az aknamezős területen. “Az egész Bamako lényege és üzenete, hogy milyen fontos az összefogás, hogy segítsük egymást, mert szerintem anélkül nem is lett volna teljesíthető ez a futam” – vallja Ádám.
NEM VOLT RITKA MAURITÁNIÁBAN AZ 50 FOKOS HŐMÉRSÉKLET SEM
Ezután a futam következő állomása Mauritánia volt. Ádám beszámolója alapján egy csodaszép országba csöppentek, ahol a kopár sivatag gyönyörű homokdűnéi nyűgözték le a kalandorokat, viszont sokkoló volt a szegedi csapat számára az a mérhetetlen nagy szegénység, amit tapasztaltak, s itt már a közbiztonság sem volt olyan jó, mint mondjuk Marokkóban. Ráadásul a hőmérséklet is az egekbe szökött, a rally versenyzőinek 45-50 fokos forróságban kellett teljesíteniük a futam ezen részét.
ÁDÁMÉK AUTÓJA KÉT LENGŐKAR TÖRÉST SZENVEDETT
Ádám abba is beavatott, az autójuk a rally során két lengőkar törést szenvedett, de szerencsére sikerült meghegeszteni. “Szenegálban a helyiek nagyon készségesek voltak, tulajdonképpen bármit megszerelnek, bármit meg tudnak csinálni. Nekünk is kétszer szinte teljesen szétszedték az autónkat és újra összerakták. Európai szemmel szinte hihetetlen, mit tudnak” – árulta el Ádám. Ahogy azt is, vannak olyan részek, ahol szinte egy ATM automatának nézik a fehér embert, és a lehető legváltozatosabb módon megpróbálnak pénzt szerezni tőlük, viszont a gyerekeket elnézve pedig azt látta, hogy boldogok. Igazi gyerekkoruk van, ahol nem a telefont nyomkodják, vagy a tévé előtt ülnek, hanem önfeledten szaladgálnak, játszanak, és boldogok mindazzal, amilyük megadatott.
JÖVŐRE IRÁNY ÁZSIA!
Ádám végül azt is elárulta, feledhetetlen élmény volt számára az afrikai rally, s a jövőben is szeretne még egzotikus, távoli tájakat bejárni, de valószínű nem Afrika vadregényes tája lesz a következő úti cél: jövőre ugyanis Ázsiát célozza meg a szegedi kalandor, ugyanúgy autóval, sőt azzal a másik két autós csapattal, akikkel az óceánparton elakadtak és segítették egymást Afrikában, úgyhogy egy biztos, Afrika még csak a kezdet, még számtalan izgalmas utazás vár Ádámra.
A fotókat köszönjük Ádámnak!
