Csak egy gondolat volt, ma már kurzus, közösség, és életeket formáló példa – önkéntesek ringatják a kórházban hagyott magányos újszülötteket Szegeden
Amikor Égi Blanka és Kiss Teodóra beneveztek egy ötletversenyre, nem gondolták volna, hogy abból egyszer még országos szinten is példaértékű mozgalom lehet – nyilatkozták a Népszavának. Az Örökké Haza projekt ma már egyetemi kurzus, komoly szakmai háttérrel és olyan összefogással, ami ritka kincs. Egy szegedi szívügy, ami időközben egész kis családdá nőtte ki magát.
“AZ ELEJÉN CSAK ADNI AKARTUNK”
A Szegedi Tudományegyetem hallgatói, Égi Blanka és Kiss Teodóra eredetileg csak szeretni akartak. Pótszeretettel ringatni azokat az újszülötteket, akiket szüleik nem vihettek haza. Egy ötletversenyre adták be pályázatukat, akkor még csak egy gondolat volt. Aztán jött a támogatás, a szakmai háttér, a kurzus, az MCC és az SZTE összefogása, végül maga a valóság, ahol a babák valóban emberi érintést, melegséget, szeretetet kapnak.
NAGY SEGÍTSÉG A NŐVÉREKNEK
A szakmai vezetők, nővérek, orvosok csak dicsérni tudják az Örökké Haza csapatát. Balázsné Deli Anikó főnővér elmondta, mennyit segít a jelenlétük: míg ők a babákkal vannak, a személyzet több időt fordíthat más szakmai feladatokra. De ami talán még fontosabb: a babák biztonságban érzik magukat. A későbbi kötődés kialakítása is könnyebb lesz, ha addig sem a magány az egyetlen tapasztalatuk. Orvos Hajnalka osztályvezető főorvos szerint nincs még egy ilyen szervezettségű és szakmailag ennyire átgondolt program az országban. Ezért is különleges, amit Szegeden létrehoztak.
CSALÁDOT MODELLEZNEK, FÉRFI ÖNKÉNTES IS SEGÍT
Már férfi is van az önkéntes csapatban, ami kiemelten fontos: így a babák megtapasztalhatják a férfihangot, az eltérő érintést, ami a kötődés fejlődésében kulcsszerepet játszik. A cél az, hogy a bent tartózkodó önkéntes párosok akár „családként” is működhessenek: legyen egy női és egy férfi jelenlét is.
A JÖVŐ: MÉG TÖBB BABA, MÉG TÖBB SZERETET
A Szegedről indult projektet sokan szeretnék átvenni az országban. De a vezetők szerint nem lehet ad hoc belevágni. A babák ugyanis ilyenkor a legérzékenyebb korban vannak, fontos a stabil szakmai háttér és az alapos felkészítés. De Szeged példája azt mutatja: igenis lehet jól csinálni. És ha jól csinálják, az nemcsak a babák életét változtatja meg, hanem az önkéntesekét is.
AZ ÉLETÜK RÉSZÉVÉ VÁLT
Blanka és Teodóra maguk sem számítottak arra, hogy ekkora hatása lesz ennek az egésznek: eleinte tényleg csak egy kis önkéntes projektnek gondolták. Ma már azt mondják, Örökké Haza időközben életük részévé vált. Nemcsak a babákhoz kötődnek, hanem egymáshoz is: egy valódi közösség született, amely meghatározza a mindennapjaikat.
