Nagyon mélyek az immár 121. évében járó szegedi labdarúgás gyökerei… De mindez menthetetlenül elvész, ha nincs respekt a nagyszerű elődök előtt és nem állítjuk követendő példaként a felnövekvő újabb generációk számára!
Július közepén indult, stílszerűen 120 (!) részből álló cikksorozatunk ezt a nemes célt igyekszik szolgálni azzal, hogy Vitos György (fotónkon) – immár négy évtizede hű futballkrónikásunk – az 1899-től számított időutazásában végig kíséri a patinás múltra visszatekintő szegedi futball korábbi sikereit, hazai és nemzetközi eredményeit – a Szeged1899 rajongói portál több száz archív fotóját is felhasználva…
Bizony, az I. világháborút követően nem sokkal bekövetkezett a 125 éves jubileuma felé közelítő szegedi labdarúgás legelső aranykorszaka…
Az 1899-es alapításunktól eredeztetett futballtörténeti időutazásunkat a Szeged által megnyert legelső értékes trófea bemutatásával folytatjuk ( archív fotónkon a Corinthian Kupa, amely akkoriban a Magyar Kupával is egyenértékű vándordíjnak számított!) – számos akkori nemzetközi ill. hazai siker (pl. féltucatnyi vidékbajnoki cím!!) méltatása mellett…
Akkor hát nézzük az érdekességeket a patinás múltú szegedi futball 25. bajnoki idényéből, az 1922/1923-as szezonból… A zsinórban 3. DLASZ (Délkerületi Labdarúgó Alszövetségi)-bajnoki cím elérése után ez az idény már a nemzetközi mérkőzések időszaka!!
1922. május 14-én Krakkóban a Lengyelország elleni mérkőzésen először szerepelt a magyar válogatottban vidéki játékos, mégpedig Solti I. Mihály, a SZAK legendás hírű balszélsője (csapatfotónkon az ülő sorban jobbról a legelső!), aki a 3:0-ás győzelemből két remek góllal vette ki a részét!
Majd 1922 nyarán utazott első ízben külföldi portyára a SZAK sokszoros vidékbajnok csapata (lenti fotónkon!): a veretlen csehszlovák túra mérlege öt győzelem, két döntetlen – 23:5-ös gólaránnyal!
1923 elején pedig fantasztikus olasz túra következett!!
A Laziora épülő Róma válogatottja ellen (5:2, majd 0:5), Taranto ellen (3:1), Nápoly válogatottja (2:5), Bari (2:0), és Ancona (4:0)…
Különösen az akkoriban is bajnokaspiráns Lazio-játékosokból álló rómaiak 5:2 arányú kiütése érdemel említést! Így hát lenne miért visszavágniuk az olasz válogatott világhírű csatárának, Ciro Immobilének (fotónkon), és a Lazio jelenlegi sztárjainak, csak jönnének már el végre – a 2019-es fix ígéretek szerint – Szegedre, a Szent Gellért Fórumba!
Visszatérve a sokkal “veretesebb futball-múltunkba”…
26. Idény: 1923/1924-ben a DLASZ-bajnokság szegedi alosztályát – óriási meglepetésre – a több, mint száz éve, 1919-ben alakult SZVSE ( bizony, a jelenlegi NB 3-as Szegedi Vasutas!) nyerte a sokkal esélyesebb SZAK előtt, így a vasutasok játszhattak a Déli Kerületi bajnoki címért, ám ezt a Csabai AK abszolválta 2:0-ra, így ők nyertek jogot a vidéki bajnokok közötti indulásra.
27. Idény: 1924/1925-ben végre kiírta az MLSZ az legelső országos bajnokságot, ahol a központi(budapesti) pontvadászat első két helyezettje (FTC, MTK) a vidéki bajnokcsapatokkal is megküzdött az országos bajnoki címért!
Így sportszakmailag leszögezhetjük: abban az évben adták ki először labdarúgásunkban az Országos Bajnoki címet! S addig az csupán (1901-1924 között) a “budapestiek házi bajnoksága” volt…
Az immár 5-szörös DLASZ-győztes SZAK a negyeddöntőig jutott ahol az aranyérmes álmoknak egy “kijózanító pofon” vetett véget: Szombathelyi AK – Szegedi AK 4:0…
De azért – amolyan ráadásként… – a SZAK kiváló labdarúgói, számos nemzetközi, pl. a rómaiak elleni 5:2-es sikerükön túl, 1925 nyarán megnyerték az akkoriban a Magyar Kupával egyenértékű Corinthian-serleget is, melyet a század elején az angol Corinthians FC adományozott az MLSZ-nek (címlapfotónkon)!
Ez a vándordíj akkoriban a Magyar Kupa mellett a másik legrangosabb trófeának számított, s addig kizárólag budapestiek (Ferencváros, BTC, Bp.Vasas) tudták csupán elhódítani!
S ezek után az 1925-ös debreceni fináléban:
SZAK- Debreceni Vasutas SC 2:0!!!
Az azóta már 19(!!) trófeát nyert Loki-hívők pedig otthonukban a címvédő Vasas 1:0-ás kiütése után “hazai fiesztára” készülhettek – hiába.
A következő, 1925/1926-os évadban a szegedi piros-feketék ismét megnyerték a Déli kerületi bajnokságot (1914-1926 között hatodszor!), majd a kieséses rendszerben:
Szegedi AK – Szombathelyi AK 2:1 (a negyeddöntőben sikerült hát a visszavágás az előző évi 0:4-ért) !
Ezt követte – a balszerencsés sorsolás szerint – két nap múlva a Ferencváros – Szegedi AK 3:0-ás elődöntő az Üllői úton…
Így Szeged első számú együttese a Miskolci VSC-t a fináléban már 4:0-ra “elgázoló” későbbi győztestől szenvedett vereséget – csupán az Üllői úton, ahol a Tisza-partiak akár országos bajnoki döntőt is játszhattak volna…
Az bizony, a kiírás furcsaságai közé tartozott, hogy miért a Fradi “oroszlánbarlangjában” lehetett csak megmérkőzniük a feltörekvő vidéki csapatoknak a zöldekkel?! Khmmm…
Netán tartottak a vidéki stadionok – Diósgyőr, Debrecen, Szombathely, Szeged – már akkoriban is félelmetes hangulatától?!…
(Jóllehet, erre manapság is akad számos hasonló példa, miután a 2015-16-os idénytől kezdve a patinás Magyar Kupa döntőit ugyancsak rendre a Ferencváros vadonatúj stadionjában rendezték, s a hazai pálya előnyeit fölöttébb kiélvező Fradi az első három ottani finálét meg is nyerte zsinórban…, A szerk.)
De végre elérkezhettünk a jeles dátumhoz, 1926 nyarához, amikor Szeged és Szombathely mindenkori elit együttese – legelső vidékiként – bemutatkozhattak a magyar labdarúgó-bajnokság első osztályában!
S persze, az ennél is nagyobb sikerek még csak ezután következtek…
Vitos György
(Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Szeretnél még többet megtudni Szeged focimúltjáról?
A Szeged1899 rajongói oldalt és a “120 éves szegedi futballhistória“című könyvet – a korábbiakkal együtt!! – itt éred el: http://www.szeged1899.hu/webshop.php
