A kultúra körülvesz minket, még a börtön falai között is – verseket írnak és alkotnak a fogvatartottak a Szegedi Fegyház és Börtönben

“Január 22. a magyar kultúra napja. A kultúra körülvesz minket. Jelen van a könyvekben, a zenében, a képzőművészetben, a filmekben, a népi hagyományokban, és ott is, ahol elsőre talán nem is gondolnánk: még a börtön falai között is” – írja a Szegedi Fegyház és Börtön, akik két fogvatartott munkásságát mutatták be a magyar kultúra napjához kapcsolódva.

Mint kiemelték, a két, Mihály nevű fogvatartott élen jár a kreativitásban, de csupán a véletlen műve, hogy ugyanúgy hívják őket.

KÉT KÜLÖN ÚT, UGYANAZZAL A TÖREKVÉSSEL

“Két külön út, mégis ugyanazzal a törekvéssel – a belső szabadság megélésével – itt és most találkozik. Míg az egyik csokorba szedi a szavakat, vereseket írva, addig a másik két kezével formálja az anyagot, a fémlemezeket, új értelmet adva nekik” 

– emelték ki, majd hozzátették, hogy Lenhardt Mihály írással talál menedéket a mindennapokban.

„Teljesen kizárom a világot és megpróbálom áthelyezni magam egy másik világba. Talán addig is szabad embernek érzem magam, amíg írok”

– mondja Mihály. A Lélekharang című versét nemrég elhunyt fogvatartott társa emlékére írta.  

A KÉZMŰVESSÉG A KORLÁTOK KÖZÖTT IS KIBONTAKOZIK

A kreativitás és a művészet nem ismer határokat – az irodalom mellett a kézművesség a korlátok közepette is kibontakozik. Kovács Mihály olyan anyagokból készít domborműveket és mandalákat, amelyeket mások kidobnának a szemétbe, konzervdobozok, fémlemezek kelnek új életre a keze alatt. 

“Szabadidős tevékenységemet az ötvösök munkájához lehet hasonlítani, hiszen fémlemezeket nyújtok és alakítok, ezt itt tanultam a börtönben és az évek alatt sikerült folyamatosan fejleszteni magam” – meséli. Döntését tudatos önfejlesztésként éli meg. A börtönéveket nem elvesztegetett időnek tekinti, hanem lehetőségnek.

„Úgy határoztam, hogy ezeket a súlyos börtönéveket arra fordítom, hogy megtanuljam a kreatív ötvösművészetet. Mindent egyedül tanultam, alkotásaimat mindig saját elképzelésem szerint tervezem meg és készítem el.”

Az intézmény beszámolója szerint munkáját nemcsak környezete ismeri el, hiszen egy országos versenyen második helyezést ért el. „Volt első helyezésem is, de második hely országos szinten nagy büszkeség számomra”- teszi hozzá. A jövőre is határozott tervei vannak: „elhatároztam, hogy a hátralévő időmet arra használom, hogy minél tökéletesebb munkák kerüljenek ki a kezem közül. Ötvössé képzem magam” – mondta.

Ahogy az élet, úgy a kultúra is utat tör magának. A börtönben nem csupán időtöltés – a kultúra esély az önismeretre, a változásra és az újrakezdésre – emelték ki a Szegedi Fegyház és Börtön oldalán. 

Fotók: Szegedi Fegyház és Börtön