Különleges est érkezik Szegedre: Siflis András posztmodern expresszivitása, görög dallamok és a 70. születésnapjára készült monográfiája vár a Délvidék Házban!
Szeged újabb erős kulturális estével készül: a Délvidék Házban február 26-án 18 órakor életmű-összegzés és Siflis András 70. születésnapjára készült monográfia bemutatása érkezik. A fragmentumokból építkező, idő- és térjátékokra érzékeny festészet mellé zenei ínyencség társul, a végén közösségi koccintással. A szegedieknek jó hír: a kiállítás az Újvidék teremben egy hónapon át, nyitvatartási időben, díjmentesen látogatható. Kortárs élmény első kézből!
A Délvidék Ház programjait rendszeresen figyeljük: legutóbb január 13-án írtunk a „Magyar Kultúra Napja” ünnepi nyitányáról, Koncz Regina bensőséges estjéről ugyanitt, ahol zene, történetek és közösségi hangulat találkozott. Ha lemaradtál róla, érdemes bepótolni, jó előhang a mostani művészeti esthez is.
Február 26-án 18:00-kor indul az „Életmű est” a Közép fasor 1–3. alatti Délvidék Házban. A Fórum Könyvkiadó által, Siflis András 70. születésnapjára megjelent, Faragó Kornélia szerkesztésében készült monográfia keretezi a beszélgetést, közreműködik Siflis András festőművész, Lantos László rendező, Antalovics Péter, a kiadó igazgatója, valamint Remete Szegi Bernadett, a ház kulturális munkatársa. A program végén görög zenei hangolás, hagyományos koccintás és kötetlen beszélgetés vár, a kiállítás pedig egy hónapon át, 9 és 17 óra között ingyen látogatható az Újvidék teremben.
Mitől izgalmas Siflis világa? A kompozíciókban egymásra felelő képsíkok, a fragmentum és a pillanat drámája. Nem illusztrálnak, működésbe lépnek: a rétegzett felületekben parányi motívumok sűrűsödnek, a kollektív emlékezet foszlányai villannak fel. A gesztus erejét még a keretezés sem szelídíti, a melankólia pedig nem nosztalgia, inkább érzéki várakozás egy bizonytalan jövőre. Aki szereti, amikor a kép nem „elmond”, hanem „átélhető állapotba” von, itt otthon les, és mindezt most Szegeden élheted át!
A kritikusok gyakran posztmodern expresszionistaként írják le Siflist: játékos gesztualitás, kifejező vonalvezetés, intenzív, mégis természetes színhasználat. A tér és idő képi „összecsúsztatása” rokonítható azzal a modern hagyománnyal, amelyet a 20. század eleji avantgárd, többek közt Duchamp nagyszabású üvegkonstrukciója indított el: a néző nem megfejt, hanem érzéki logikával kapcsolódik. Ez a szemlélet a mai közönség számára is ismerős, hiszen a fragmentált világérzést emeli át a vászonra.
És a háttér, ami segít még jobban „olvasni” az estet: a modern és posztmodern művészet egyik fontos felismerése, hogy a képek nem egyszerűen történeteket mesélnek, hanem viszonyokat és feszültségeket tesznek láthatóvá. A néző aktív szereplővé válik, a jelentés nem rögzített, hanem a befogadás során áll össze. Ezért működnek erősen a rétegzett felületek, a képsíkok közötti játékok, a gesztus és a szín intenzív párbeszédei, pontosan azok az elemek, amelyek Siflis festészetének erejét adják.
