Szeged365 a nők védelmében: hol kezdődik a zaklatás, egyáltalán mi számít annak? Interjú Szalma Ibolyával
Dr. Szalma Ibolyával, a Nők Védelmében Egyesület elnökével ezen a héten a zaklatás fogalmát, annak a határait és legfontosabb tudnivalóit jártuk körbe. Kéthetente futó sorozatunkban a szakértő ezúttal is nagyon sok, fontos apróságra hívja fel a figyelmünket, saját tapasztalataira és megtörtént esetekre alapozván.
Mit jelent maga a fogalom, hogy zaklatás?
A zaklatás az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-ában meghatározott tulajdonságával (neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete) függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. A zaklatás különös részi tényállása 2008 óta része a magyar Büntető Törvénykönyvnek. E tényállást átvette a 2013-ban hatályba lépett Btk. is viszont erről nagyon kevesen tudnak.
Hol, mely környezetekben jelentkezik leginkább mindez ma Magyarországon?
A tapasztalat azt mutatja, hogy leginkább nőket és gyerekeket zaklatnak ma legtöbben Magyarországon, kortól és anyagi hovatartozástól függetlenül. Vagyis a leggyakoribb a munkahelyi, az iskolai és a családon belül zaklatás, amely lehet verbális és non verbális. Sőt, ez már nagyon gyakran a bántalmazás melegágya, ha fogalmazhatok így.
Hogy ismerhetjük fel azt, hogy zaklatva vagyunk?
Nagyon nehéz felismerni, ugyanis nagyon kicsi a nők esetében a flört, a bókolás, a hízelgés, a gyerekek esetében pedig a piszkálódás és a zaklatás közötti különbség. Sokszor egy kedvesnek tűnő szó, egy jól hangzó megjegyzés már zaklatásnak vehető, ha pedig fizikális értelemben akarjuk ugyanezt megfogalmazni, akkor egy nem várt, nem kívánt érintés, odanyúlás, tapicskolás, ölelés is zaklatásnak számíthat. Meg kell tudnunk határozni azt, hogy az imént felsoroltak közül, melyik, kitől, hogyan esik. Hogyan érinti az ingerküszöbünket. Mennyire vált ki belőlünk természetes és jól eső érzést, ha ez nincs meg, vagy nem attól kapjuk meg, akitől szeretnénk, hanem egy számunkra közömbös embertől, akkor sajnos az már zaklatásnak vehető.
És végezetül, hogyan védekezhetünk ellene?
Nem csak, hogy felismerni nehéz, hanem védekezni is az ellene. Egyrészt azért, mert sem a szülők, sem pedig az oktatási intézmények nem fektetnek hangsúlyt arra, hogy gyermekkorban elmagyarázzák és megértessék úgy a kislányokkal, mint a kisfiúkkal, hogy mi az, ami a barátkozásba, közeledésbe már vagy még nem fér bele. Emellett a szégyenérzet és az áldozathibáztatás is nagy úr és gátolja a védekezést, aminek egyébként csak egy módja van: beszélni róla. Nem szabad hagyni, hogy a zaklató a privát szféránkban matasson. Erőt kell vennünk magunkon és segítségért kell kiáltanunk. Persze ez nagyon nehéz, annál is inkább, hogy a zaklatásnak gyakran nincsenek bizonyítható jelei, tényezői. Jó példa erre egy korábbi eset, amin dolgoztam. A házastársak elváltak, az édesapához került a nagyobbik kislány, a fiatalabb azonban az anyánál maradt. A férfi a gyereket csak és kizárólag azért harcolta ki magának a bíróságon, hogy utána zsarolhassa vele a volt feleségét. Sikerrel is járt, ezen felül pedig napi szinten, többször oda járt a házához és rendszerint hosszan nyomta a csengőt. A kisebbik lányban mindez pillanatok alatt szorongásba torkollott, a nőt pedig félelemmel töltötte el. Ez a zaklatás egyik legtipikusabb formája, ami nem bizonyítható, így aztán fellépni is igen nehéz ellene. Az eset szegedi…
Sorozatunk előző részét ITT olvashatod újra.
