Boszorkányüldözés csupán 58 évvel ezelőtt? Megtörtént vármegyénkben, az asszonynak menekülnie kellett Ásotthalomról

Ha azt mondanánk, hogy Magyarország utolsó boszorkányüldözése alig több mint fél évszázada, Csongrád-Csanád vármegyében történt, sokan valószínűleg nem hinnék el. Pedig 1968 őszén Ásotthalmon egy feldühödött tömeg valóban egy idős asszony életére tört, mert meg voltak győződve arról, hogy boszorkány. A történetet Kiss Dávid dolgozta fel a police.hu-n, és egészen döbbenetes részletek derülnek ki abból, hogyan vezethetett a babona, a pletyka és az emberi rosszindulat majdnem tragédiához.

EGY SZALMABÁLÁVAL KEZDŐDÖTT MINDEN

A 62 éves Csupity Antalné, született Kérnyő Jusztina napszámosként dolgozott, alkalmi munkákból tartotta fenn magát és nyugdíjas férjét. A konfliktus látszólag jelentéktelen okból robbant ki. Az asszony két évvel korábban vásárolt egy nagy szalmabálát, amelyből veje hosszú időn keresztül rendszeresen vitt magának. Amikor azonban a készlet elfogyóban volt, Csupityné nemet mondott az újabb kölcsönkérésre. A visszautasítás után veje indulatosan kijelentette: „Fel kéne akasztani az ilyen rohadt vén boszorkányokat, mint te! Akármi történik is, el lesztek innen üldözve!” Ekkor még senki sem sejthette, hogy a fenyegetés hamarosan valóságos falusi hisztériává növi ki magát.

EGYRE TÖBBEN HITTÉK EL, HOGY BOSZORKÁNY

A családon belül terjedő szóbeszéd gyorsan eljutott a környékbeliekhez is. Az addig szorgalmas, csendes asszonyt egyre többen kezdték kerülni. A piacon nyíltan boszorkánynak nevezték, azt beszélték róla, hogy a kertjében azért terem szebb krumpli, mert varázsigéket mond rájuk. Végül még az a gazda is elküldte, akinél addig napszámban dolgozott, mert attól tartott, hogy a falu őt is kiközösíti.

EGY FEHÉR MACSKA OLAJAT ÖNTÖTT A TŰZRE

A helyzet akkor vált igazán veszélyessé, amikor egy fiatal helyi férfi egy mulatozás után azt állította, hogy egy emberi hangon beszélő fehér macskával találkozott az úton, majd ijedtében összeesett. A faluban gyorsan megszületett a magyarázat. A macska csakis Csupityné lehetett. Senkit nem érdekelt, hogy a fiatalembert korábban ideggyógyászati kezelésen is kezelték.

MAJDNEM FELGYÚJTOTTÁK A TANYÁT

A történet végül odáig fajult, hogy feldühödött falubeliek kapákkal, kaszákkal vonultak Csupityék tanyájához. A tömeg követelte, hogy adják ki a „boszorkányt”, akit fel akartak akasztani, sőt a nádfedeles házat is fel akarták gyújtani. Az asszony végül egy szál fehérneműben, unokáját magához szorítva az ablakon át menekült ki az épületből. A mocsaras réten és a kukoricaföldeken keresztül futott egészen a közeli határőrlaktanyáig, ahol a katonák nyújtottak neki menedéket.

A RENDŐRSÉG VETETT VÉGET A BOSZORKÁNYÜLDÖZÉSNEK

Az ügyben az átokházi rendőrség indított nyomozást. A Csupity házaspárt biztonságuk érdekében a nagymágocsi szociális otthonba költöztették, azonban a történtek súlyos következményekkel jártak. Csupity Antal néhány nappal később meghalt, szíve nem bírta a megpróbáltatásokat. Felesége kénytelen volt áron alul eladni a tanyát, majd Kazincbarcikára költözött, ahol azonban a híre tovább üldözte. Előfordult, hogy az utcán boszorkánynak nevezték, egyszer pedig egy boltból kilépve még meg is motozták, nehogy „elvarázsoljon” valamit.

BÍRÓSÁG ELÉ KERÜLT AZ ÜGY

A boszorkányüldözés végül a bíróságon ért véget. Négy vádlott felfüggesztett börtönbüntetést kapott garázdaság miatt, két embert pedig igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján felmentettek. Az ügy tragikus lezárásához hozzátartozik az is, hogy az írni-olvasni sem tudó Csupity Antalnét később levélben értesítették: mivel férje szociális otthonban hunyt el, özvegyi nyugdíjra sem vált jogosulttá.