„Sajnos eljutottunk 2026-ban oda, hogy a vadászt 2 dolog miatt utálják: mert lelövi a vadat, és mert nem lövi le a vadat” – interjú Hevér Zsolttal, a Szeged környéki vadászok helyzetéről

Mint megírtuk, egy kiskundorozsmai olvasónk arra panaszkodott, hogy sörétek pattogtak a házuk palatetőjén, közvetlenül az udvaruk mellett. A történet elsőre valóban ijesztően hangzik: hogyan kerülhet egyáltalán sörét egy lakóház közelébe? A vadászok szerint azonban nem arról van szó, hogy bárki házra lőne. Az ügyben megkerestük Hevér Zsoltot, az Országos Magyar Vadászkamara Csongrád-Csanád Vármegyei Területi Szervezetének titkárát, aki azt is elmondta, miért vadásznak ilyenkor a napraforgótáblák mellett, milyen szabályok védik a környéken élőket, és mi az, amit a társadalom 90 százaléka nem lát a vadászatból.

„EZEK SOHA NEM DIREKT, SZÁNDÉKOS TANYÁRA LEADOTT LÖVÉSEK”

A történet onnan indult, hogy egy kiskundorozsmai lakó arról számolt be, hogy sörétek érkeztek a háza tetejére, illetve közvetlenül az udvara mellé. A palatetőn kopogó apró fémgolyók hangja nyilvánvalóan nem az a zaj, amely mellett az ember nyugodtan hátradől. De hogyan történhet meg mindez? Hevér Zsolt szerint Kiskundorozsma környékén sajátos helyzet alakult ki: a sűrűn lakott tanyavilág közvetlenül mezőgazdasági területekkel találkozik, miközben augusztusban a napraforgótáblák védelme kiemelt feladat a vadászok számára. A galambfélék ugyanis ilyenkor nagy csapatokban jelennek meg a táblákon, és komoly károkat okozhatnak. „Ezek a galambok nagy csapatokban rárepülnek a napraforgótáblákra, rászállnak a napraforgó fejére és elkezdik a termést kikopogtatni a napraforgó tányérjából” – mesélte szerkesztőségünknek Hevér Zsolt.

A VADÁSZOK TÖBBFÉLE MÓDSZERREL PRÓBÁLJÁK TÁVOL TARTANI A GALAMBOKAT

A vadászok többféle módszerrel próbálják távol tartani a nem szívesen látott “vendégeket”. Használnak hangágyút, illetve különböző vizuális riasztóeszközöket is, ezek azonban nem minden esetben működnek hosszú távon. A hangágyúval ráadásul egy másik probléma is van: a madarak idővel hozzászokhatnak, miközben a környéken élőknek egyre nagyobb terhet jelenthet a folyamatos zaj. Végül bizonyos esetekben marad a fegyveres védekezés. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amely a kiskundorozsmai történetben a leginkább aggasztó lehetett. Hevér Zsolt szerint ugyanis a tanyák irányába eleve nem szabad lövéseket leadni, ugyanakkor a levegőben szétterülő sörétszemek visszahullhatnak. „Ezek soha nem direkt, szándékos tanyára leadott lövések, hanem hulló sörét” – hangsúlyozta ki az OMVK titkára.

„OLYAN, MINT AMIKOR EGY ERŐSEBB ZIVATAR VAN”

A sörét nem feltétlenül ott ér földet, ahol az ember elképzelné. Hevér Zsolt elmagyarázta: a lövés után a sörétraj folyamatosan tágul, majd amikor a sörétszemek elvesztik a mozgási energiájukat, visszahullanak. Ez már nagyobb területen történik. „Nem úgy kell elképzelni, hogy egy lapos tányér méretű sörétraj egy helyre leesik, mert ez a mozgásából, légellenállásából fakadóan ugye folyamatosan terülő sörétraj, ami a végén ilyen potyogó hangot hallat.” És hogy milyen érzés lehet ezt egy tanyán, a saját házunkban hallani? Hevér Zsolt szerint maga a hanghatás kifejezetten érdekes lehet: „Körülbelül olyan hanghatása van ennek a hulló sörétnek, mint amikor egy erősebb zivatar van, és kopog az eső a tetőn.” A szakember ugyanakkor azt mondja, ezek a néhány milliméteres sörétszemek ebben a formában már nem jelentenek olyan veszélyt, mint egy közvetlenül célba juttatott lövedék.

A VADÁSZAT MINDEN ESETBEN SZIGORÚ SZABÁLYOK ALAPJÁN MŰKÖDIK

„A vadászatnak szigorú biztonsági szabályai vannak” – hangsúlyozta Hevér Zsolt. A vadászokat a területre érkezéskor eligazítják arról, hol vannak a lakott területek, tanyák, utak, és mely irányokba nem adhatnak le lövést. A lövés leadásakor pedig nemcsak azt kell figyelni, mire lő a vadász, hanem azt is, mi van a lövés irányában és hová hullhat vissza a sörét. A szakember szerint a madárvadászatnál különösen fontos a magas szögben leadott lövés: „kifejezetten a 45 fok feletti lövések leadása az engedélyezett.” Ez azért lényeges, mert a cél az, hogy a sörétszemek ne alacsony szögben, nagyobb veszélyt jelentő módon haladjanak a környezetben. Persze egy teljesen előre nem látható helyzetet – például egy később arra sétáló embert – nem lehet minden esetben előre kalkulálni. Éppen ezért a vadász felelőssége, hogy a lövés leadása előtt a lehető legnagyobb körültekintéssel válassza meg a lőirányt.

NEM VÉLETLENÜL AUGUSZTUSBAN NŐ MEG A VADÁSZATI NYOMÁS

A kiskundorozsmai történet mögött nem egyszerűen az áll, hogy „vadászok lövöldöznek a tanyák mellett”. A háttérben egy komoly mezőgazdasági probléma is meghúzódik. Augusztusban érni kezd a napraforgó, a galambfélék pedig hatalmas csapatokban jelenhetnek meg a táblákon. A szárazság miatt ráadásul a gazdálkodók helyzete még nehezebb. Hevér Zsolt szerint a vadászati nyomás ilyenkor természetes módon megemelkedik: „minden tavasszal, amikor a napraforgók kelési időszaka van, és minden nyár végén, amikor aratási idő van, a napraforgók környékén a vadászati nyomás megemelkedik.” A szakember szerint az elmúlt évek aszályos időszaka tovább növeli a problémát. Ami pedig megmarad a termésből, azt a gazdák egyre agresszívebben próbálják megvédeni.

DE MIÉRT KELL EGYÁLTALÁN VADÁSZNI?

Talán ez az a kérdés, amelyről a legtöbb vita zajlik. Sokan a vadászatot egyszerűen úgy látják, hogy valaki fegyvert vesz a kezébe és lelő egy állatot. Hevér Zsolt szerint azonban a vadgazdálkodásnak csak egyetlen, nagyon látványos része az elejtés. „A laikus elképzel egy embert zöld vagy barna ruhában és egy lehetőleg minél drágább golyós vagy sörétes fegyverrel a kezébe, aki az elképzelések szerint csak azért megy ki a területről, hogy állatot vadásszon. ” Azonban a háttérben egész éves munka zajlik. Etetés, itatás, vadkár-elhárítás, állományfelmérés, tervezés, utánkeresés – és mindez pénzbe és rengeteg időbe kerül.

„MÁJUSBAN EL KELL KEZDENI ITATNI”

A klímaváltozás és az aszály a vadállományt sem kíméli. Hevér Zsolt szerint korábban elég volt nyáron néhány hónapig intenzíven itatni az állatokat, az elmúlt években azonban már sokkal hosszabb ideig kell gondoskodni a vízellátásról: „mostmár azt kell mondjam, az utóbbi 5-6 évben májusban el kell kezdeni itatni, és ezt csinálni kell októberig.” Egy több ezer hektáros vadászterületen ehhez akár több tucat itatóra is szükség lehet. Ezeket rendszeresen fel kell tölteni, tisztítani kell, amihez víz, jármű és üzemanyag kell. És ez csak az egyik része a munkának. A szárazabb időszakokban ugyanis nem mindig elég a víz: a vad számára megfelelő táplálékot is biztosítani kell. „A sima laikus ember pont azt nem látja, hogy mennyi munka, mennyi fáradozás van amögött, hogy azt a 20-30 százalékot a vadászok hasznosítsák” – mondta Hevér Zsolt a Szeged365-nek.

NEM LEHET „MINDENT KILŐNI”

A vadállomány szabályozása szintén nem úgy működik, hogy a vadászok eldöntik, mennyi állatot szeretnének elejteni. Az OMVK titkára szerint az állományt évente felmérik, majd a vadászati hatóság hagyja jóvá a lelövési terveket. A cél a megfelelő állománynagyság és az egyensúly fenntartása. Hevér Zsolt szerint a túlhasznosítás ugyanúgy problémát okozhat, mint az, ha túl sok vad marad egy területen.

„2026-BAN ELJUTOTTUNK ODA, HOGY A VADÁSZT KÉT DOLOG MIATT UTÁLJÁK”

A vadászok két oldalról is nyomás alatt vannak. A gazdák egy része szerint túl sok a vad, és túl nagy károkat okoz. A társadalom egy másik része pedig éppen azt látja, hogy túl sok állatot ejtenek el. Hevér Zsolt szerint emiatt furcsa helyzet alakult ki: „sajnos eljutottunk 2026-ban odáig, hogy a vadászt két dolog miatt utálják: egyrészt mert lelövi a vadat, másrészt meg azért, mert nem lövi le a vadat.” A területi szervezet titkára szerint a vadászat megítélésén az változtathatna, ha az emberek a fegyver mellett azt a munkát is látnák, amely mögötte van: „amikor a vadászat eszünkbe jut, akkor először a munkát lássák meg, a belefektetett anyagi, és időbeli terheket, és utána vegyék észre a fegyvert.”