Görögország után ÁGOTA Falva következett: Anhela önkéntesnek érkezett, de jóval többet kapott, mint amire számított (galéria)
Öt turnus után véget ért a Lélekgyógyító Szent Erzsébet-tábor ÁGOTA Falván, az utolsó napok azonban hoztak egy olyan történetet, amely tökéletesen megmutatja, mit jelenthet az önkéntesek jelenléte a gyerekeknek. Anhela három évig dolgozott külföldön hotelanimátorként, Görögországba is rendszeresen visszajár, most viszont ÁGOTA Falván állt be a programokat segítő csapatba. Egy hétre készült, kettő lett belőle, a gyermekek pedig már azt tervezik, mit tanulnának tőle jövőre. Ennél erősebb visszajelzést nehéz lenne kapni.
Nagy nyár van az ÁGOTA Közösség mögött. Nemrég a jubileumi, 30. ÁGOTA Táborról írtunk a Szeged365-ön, ahol tíz nap alatt közel ezer ember fordult meg, és olyan fiatalok történeteit is megismertük, akik egykor gyermekként érkeztek a közösségbe, később pedig már önkéntesként tértek vissza. Most újabb fejezet zárult le ÁGOTA Falván: véget ért a Lélekgyógyító Szent Erzsébet-tábor ötödik, egyben utolsó turnusa. Ha lemaradtál a jubileumi tábor történetéről, itt tudod bepótolni:
Az öt turnus során gyermekvédelmi szakemberek, pedagógusok, pszichológusok, egyetemisták és más területekről érkező önkéntesek dolgoztak együtt a gyerekekért. Volt közöttük, aki maga is gyermekvédelmi szakellátásban nőtt fel, és olyan is, aki egyszerűen azért csatlakozott, mert segíteni szeretett volna. Így került ÁGOTA Falvára Anhela Merina Camacho is. A spanyol, magyar és roma származású fiatal egy nevelőszülőnél nevelkedett ismerősén keresztül hallott az ÁGOTA önkénteseiről. Három évet dolgozott külföldön hotelanimátorként, Görögországba pedig évek óta visszajár szakmai gyakorlatos fiatalokat kísérni.
Anhela a tábor programjait lebonyolító csapatba állt be. Ajándékokat csomagolt, előkészítette a helyszíneket, a színpadon segített, és már az első napon kiderült, hogy nem az a típus, aki a háttérből figyeli az eseményeket: jelmezt húzott, és hóemberként fogadta a gyerekeket. Eredetileg a negyedik turnusra érkezett, végül még egy hétig maradt. A döntésére talán a gyermekek reakciója adja a legjobb magyarázatot. Kislányok kérdezték tőle, hogy jövőre is visszajön-e, és megtanítja-e nekik a színpadon látott táncot, mert azzal szeretnének fellépni a következő Ki Mit Tud?-on.
A táborozás története jóval régebbre nyúlik vissza, mint elsőre gondolnánk: a szervezett ifjúsági táborok a 19. század végétől váltak egyre elterjedtebbé, később pedig a közösségi élmény, az önállóság és a társas kapcsolatok kialakítása is egyre fontosabb részükké vált. ÁGOTA Falván ehhez egy sajátos, gyermekvédelmi szemlélet társul. Az ide érkező önkéntesek így nem pusztán programokat működtetnek vagy feladatokat oldanak meg. Jelen vannak. Anhela történetében pedig éppen ez lett a lényeg: egy hétre érkezett, kettőt maradt, a gyermekek pedig már most azt kérdezik tőle, ott lesz-e velük jövőre is.
A tábor ugyan véget ért, azonban néhány ott született kapcsolat aligha zárult le az utolsó turnussal. A gyermekek már egy következő találkozást és egy közös fellépést terveznek, ő pedig megkapta azt a visszajelzést, amelyért alighanem minden önkéntesnek érdemes útnak indulnia: számított, hogy ott volt.
