Drónokkal, lóháton vizsgálták az olvadó Közép-Ázsiai gleccsereket az SZTE kutatói (galéria)
Mint megírtuk, a Szegedi Tudományegyetem szeptemberben kutatóexpedíciót indított Közép-Ázsiába, hogy a Tien-san hegység gleccsereinél vizsgálják a klímaváltozás hatásait. Az oktatókból és hallgatókból álló csapat Prinz Gyula, az SZTE egykori földrajzprofesszora több mint száz évvel ezelőtti terepmunkájának útvonalát követte.
„A kutatás célja egyrészt a 20. század legnagyobb felfedezői közé tartozó Prinz Gyula, a Szegedi Tudományegyetem egykori földrajzprofesszora és díszdoktora expedíciós útvonalainak újra bejárása, másrészt a magashegységi környezet elmúlt 120 évben végbement változásainak eredeti helyszíneken történő dokumentálása volt. A résztvevők a régió eljegesedési és vízrajzi viszonyait tanulmányozták, terepi méréseket végeztek, valamint drónfelvételek segítségével dokumentálták a táj 120 év alatt végbement átalakulását” – olvasható az SZTE közleményében.
A TEREPMUNKA ÉPPEN ANNYIRA FONTOS, MINT A KÖNYVTÁRAK ÉS A LABOROK
A közlemény kiemeli, hogy a tudományos életben a könyvtárakon és laboratóriumokon túl a terepi kutatás is pótolhatatlan. A földtudományokban is kiemelten fontos, mert a hallgatók és kutatók a terepen közvetlenül megtapasztalhatják a vizsgált folyamatokat. A Közép-Ázsiába vezető expedíciót dr. Szilassi Péter, az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének egyetemi tanára vezette, és Magyarország Külügyminisztériumának Klebelsberg Kunó Kutatói Ösztöndíja finanszírozta.
A KUTATÁSBAN A HALLGATÓK IS AKTÍVAN RÉSZT VETTEK
A kutatás során több helyszínen hasonlították össze a 120 évvel ezelőtti és a jelenlegi tájképet, és az akkori mérési eredményeket a mai adatokkal, és az összehasonlításokon keresztül a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttes hatásait vizsgálták. A terepmunkába aktívan bekapcsolódtak a jövő kutató is, vagyis az SZTE földrajz, geoinformatikus és doktorandusz hallgatói is. „Az 1600 és 3800 méter közötti magasságban végzett terepi kutatásokban részt vett: Balogh Márton Bence, az SZTE Földtudományok Doktori Iskolájának doktorandusza. Hajszán Adrián, az SZTE földrajz BSc szakos hallgatója; Téren Balázs Péter, Kocsmár Szabolcs és Dömötör Zétény geoinformatika MSc szakos hallgatók. A terepmunkához a hallgatókon kívül öt napig csatlakozott dr. Szatmári József, az SZTE Légkör- és Téradattudomány Tanszékének docense is” – sorolja a közlemény. Részvételük a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával, az SZTE és a Biskeki Állami Egyetem közötti mobilitási együttműködés keretében valósult meg.
A HALLGATÓK ÉRTÉKES TAPASZTALATOKAT SZEREZTEK
A résztvevő hallgatók a terepgyakorlaton jóval több tapasztalatot szerezhettek, mint egy hagyományos egyetemi kurzuson. A geodéziai mérések, a drónos adatgyűjtés, a terepi térképezés és a kutatási adatok értelmezése során belepillantást nyertek a tudományos kutatás gyakorlatába. Az extrém környezetben végzett munka pedig egyszerre volt szakmai kihívást és meghatározó személyes élmény.
9100 KILOMÉTEREN PRINZ GYULA NYOMÁBAN
A kutatócsoport vállalkozása egyedülálló volt: egyes szakaszokon néhány méteres pontossággal rekonstruálták Prinz Gyula 1906-os és 1909-es expedícióinak mintegy 9100 kilométeres útvonalát és táborhelyeit. A munka már hónapokkal az indulás előtt megkezdődött, a Prinz által készített térképek mai földrajzi koordinátarendszerbe történő illesztésével és digitalizálásával. Ennek köszönhetően sikerült azonosítaniuk a táborhelyeit, útvonalát és panorámarajzainak, fényképeinek készítési helyszíneit. Prinz Gyula, a 20. század utolsó nagy földrajzi felfedező utazóinak egyike, a magyar földrajztudomány kiemelkedő alakja, 1945 és 1958 között a Szegedi Tudományegyetem jogelőd intézményének tanszékvezető professzora volt.
VOLT, AHOL LOVAGOLNIUK KELLETT
Az expedíció során a kutatók: saját terepi megfigyeléseiket és fotódokumentációjukat összevetették Prinz Gyula fényképeivel, leírásaival és panorámarajzaival, és számos helyszínen egy másik neves magyar Tien-san kutató, Almásy György 1900-ban készített fényképfelvételeit is megismételték. Az egyik legnagyobb kihívást a Szaridzsasz-folyó szurdokának megközelítése jelentette Prinz, Almásy, és az SZTE expedíciójának tagjai számára is. Az SZTE-expedíció tagjai pontosan azonosították a helyet, ahol Prinz Gyulának kirgiz kísérőjével együtt 1906 novemberében dacolva az életveszéllyel, -20 fokos hidegben, zajló jégtáblák között átúszta a folyót. A völgy bizonyos szakaszai még napjainkban is kizárólag lóháton közelíthetők meg, ezért az SZTE kutatói itt 37 kilométert lovagolva jutottak el a kutatási területre. A helyszínen Prinz térképeit és (mivel fényképezőgépét szállító öszvére hónapokkal korábban egy szakadékba zuhant) panorámarajzait vetették össze a jelenlegi állapotokkal. Megállapították, hogy a bányászat, az infrastruktúra-fejlesztések és a gleccserek visszahúzódása jelentős környezeti változásokat eredményezett.
MEGFIGYELTÉK A TÉRSÉG VÍZHÁZTARTÁSÁNÁNAK VÁLTOZÁSAIT IS
Az expedíció egyik legfontosabb eredménye a térség vízháztartásának és tájhasználatának átalakulását dokumentáló megfigyeléssorozat volt. A kazahsztáni Sunkar faluban az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének kutatói azt tapasztalták, hogy a Prinz által egykor leírt gyümölcsösök és zöldségeskertek helyén ma nagyrészt bozótos növényzet található. Az általa térképezett tucatnyi vízimalom közül pedig már csak egyetlen rom maradt fenn. A patak csökkenő vízhozama következtében az öntözőrendszerek már nem működnek, mely a területhasználat drámai átalakulását vonta maga után. Kirgizisztánban, Os városa közelében az SZTE geográfus és geoinformatikus kutatói azt figyelték meg, hogy a többszáz éves öntözőcsatornák helyét egyre nagyobb arányban modern vízvezeték-rendszerek veszik át. Ezek elsődleges feladata ma már nem a mezőgazdasági öntözés, hanem a növekvő lakossági vízigény biztosítása.
JELENTŐS VÁLTOZÁSOKAT DOKUMENTÁLTAK A TÁJBAN
Különösen fontos kutatási helyszín volt a 3080 méter magasan fekvő Köl-tör, más néven Névtelen-tó, amelyet Prinz Gyula fedezett fel 1909 szeptemberében, és feleségéről Lilly-tónak nevezett el. A szegedi kutatók 117 év elteltével első magyar kutatócsoportként tértek vissza az SZTE egykori professzora által felfedezett helyszínre. A jelenlegi állapotok Prinz fényképével történő összehasonlítása itt már első ránézésre is egyértelmű változásokat mutatott: a korábban látható hófoltok teljesen eltűntek, a tó vízszintje pedig legalább két méterrel csökkent. A 3500 méteren fekvő Köl-szu tónál (melyet szintén Prinz Gyula írt le és térképezett első európai utazóként) a kutatók azt is megtapasztalhatták, hogy a Prinz által több mint egy évszázada előrevetített turisztikai fejlődés (annak minden előnyével és hátrányával együtt) mára valósággá vált.
A GLECCSEREK VISSZAHÚZÓDÁSÁRÓL IS ÉRTÉKES ADATOKAT GYŰJTÖTTEK
A Tien-san hegység gleccserei Közép-Ázsia egyik legfontosabb ivó- és öntözővízbázisát jelentik. Az SZTE kutatói Prinz Gyula 1906 évi részletes térképei, az 1970-es évekből származó szovjet katonai térképek, a drónfelmérések, műholdképek és a jelenlegi terepi mérések segítségével számszerűsítik a gleccserek visszahúzódásának ütemét. E kutatás eredményei különösen fontosak, mivel Közép-Ázsia gleccserei jelenleg mintegy 80-100 millió ember ivóvízellátásához, mezőgazdasági öntözéséhez és energiatermeléséhez járulnak hozzá. Az összegyűjtött adatok tehát a jövő fenntartható vízkészlet-gazdálkodási stratégiáinak megalapozását is szolgálhatják ebben, a klímaváltozás hatásaira különösen érzékeny térségben.
AZ EXPEDÍCIÓ A NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KAPCSOLATOKAT IS ERŐSÍTETTE
A tudományos munka mellett kiemelt szerepet kapott a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése is. Az expedíció résztvevői több kirgiz kutatóintézetet és egyetemet felkerestek, ahol jövőbeni szakmai együttműködésekről egyeztettek. Dr. Szilassi Pétert személyesen fogadta Bekmamat Dzsenbajev, a Kirgiz Nemzeti Tudományos Akadémia elnöke. A találkozók egyik legjelentősebb eredményeként megállapodás született Prinz Gyula 1911-ben megjelent Utazásaim Belső-Ázsiában című művének orosz nyelvű kiadásáról. Emellett a kirgiz fél nyitottságát fejezte ki a két intézmény közötti hivatalos csereprogramok és tudományos együttműködési megállapodások kialakítására. Az expedíció programjának szervezésében és lebonyolításában kirgiz részről a biskeki székhelyű Közép-Ázsiai Alkalmazott Földtudományi Intézet (CAIAG) is részt vett. Az intézmény részéről Nazgul Alyvaeva két héten át a terepi programokba bekapcsolódva segítette az expedíció munkáját. A kapcsolatépítést és a tudományos együttműködést nagymértékben segíti, hogy a helyi szakemberek nagy tisztelettel tekintenek Közép-Ázsia természettudományos, néprajzi értékeinek feltárásában és nemzetközi szintű bemutatásában elévülhetetlen érdemeket szerző magyar felfedező utazók, Almásy György és Prinz Gyula tudományos örökségére.
„Projektünk sikeréhez nagyban hozzájárult a Biskeki Magyar Nagykövetség támogatása. Külön szeretném megköszönni Fal Beáta kulturális és oktatási szakdiplomatának nélkülözhetetlen segítségét, aki személyes közreműködésével is sokat tett az expedíció sikeréért. Ezt a kölcsönös megbecsülést jól mutatja, hogy a karakoli múzeumban önálló kiállítótér mutatja be a magyar felfedezők munkásságát” – hangsúlyozta dr. Szilassi Péter.
A MÚLT KUTATÁSA A JÖVŐ KIHÍVÁSAIRA VALÓ FELKÉSZÜLÉSBEN IS SEGÍT
„A Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetének oktatóinak és hallgatóinak közös expedíciója jól példázza, hogy a tudományos kutatás, a nemzetközi együttműködés, a történelmi örökség és a hallgatói tehetséggondozás miként kapcsolódhat össze egyetlen projektben. A 2026 szeptemberi, egy hónapos közép-ázsiai terepmunka egyszerre szolgálta a múlt tudománytörténeti és kulturális értékeinek feltárását és korunk egyik legfontosabb globális kihívása, a klímaváltozás hatásaira való felkészülést” – zárul a közlemény.
