Harminc év, megszámlálhatatlan gyermek és egy mondat, amit nehéz elfelejteni: különleges beszélgetés született az ÁGOTA Közösségről (videó)
Vannak beszélgetések, amelyekben harminc év nem egyszerűen három évtizedet jelent, hanem sorsokat, találkozásokat és rengeteg újrakezdést. Incze Zsuzsanna, akinek nevét egy ország ismerte meg a Csellengők című műsorból, 2026 júliusában Kothencz Jánossal, az ÁGOTA Közösség vezetőjével ült le beszélgetni. Gyermekvédelem, az önkéntesség ereje, múlt és jelen is szóba került, miközben egy olyan közösség története rajzolódott ki, amely éppen idén lett harmincéves. Mutatjuk a különleges találkozást, és azt is, mi minden történt ez alatt a három évtized alatt.
Nemrég egy egészen más oldaláról mutattuk meg nektek az ÁGOTA Közösséget: a színjátszó kör fiataljai már az október 23-i előadásukra készülnek, ráadásul 1956 történetét ezúttal egy meglepő kapcsolódási ponton, a sporton és a labdarúgáson keresztül viszik színpadra. A három éve működő alkotóközösségben azonban nem egyszerűen szerepeket tanulnak a fiatalok, a próbák az önismeretről, a bizalomról és az együttműködésről is szólnak. Ha lemaradtál róla, érdemes lesz ezt a történetet is elolvasnod.
Incze Zsuzsanna neve sokak számára összeforrt a Csellengőkkel, az eltűnt gyermekek és felnőttek felkutatásával foglalkozó televíziós műsorral. Júliusban az ÁGOTA Közösség harmincéves jubileuma adott alkalmat arra, hogy Kothencz Jánossal üljenek le beszélgetni a gyermekvédelemről, a közösség múltjáról és jelenéről. A beszélgetés egyik fontos gondolata is ehhez kapcsolódott: Kothencz János úgy fogalmazott, „szolidárisnak kell tudni lenni ezekkel a gyermekekkel”. Néhány szó, amely mögött valójában az ÁGOTA három évtizedes történetének egyik alapvetése húzódik meg: nem elég kívülről figyelni a családjukból kiemelt fiatalok sorsát, olyan közösségre van szükségük, amelyben valóban megtapasztalhatják az elfogadást, a figyelmet és azt, hogy számíthatnak másokra.
Harminc év alatt közben az ÁGOTA története is rengeteget változott. Az egykori kezdeményezésből országos önkéntesközösség nőtt ki, a jubileumi, 30. ÁGOTA Táborban pedig mintegy hétszáz fiatal mellett háromszáz önkéntes dolgozott tíz napon keresztül ÁGOTA Falván. 2026 egy másik fontos fordulópontot is hozott: Kothencz János és az alapító generáció fokozatosan átadta a szervezés felelősségét az új önkéntes nemzedéknek. A történet tehát harminc év után sem lezárul, hanem folytatódik, csak már olyan fiatalok is továbbviszik, akik közül többen maguk is ebben a közösségben tapasztalták meg korábban az elfogadást és a biztonságot.
A gyermekvédelem magyarországi története jóval régebbre nyúlik vissza ennél a három évtizednél: az állami gyermekvédelem intézményesülésének egyik fontos mérföldkövét az 1901-ben elfogadott gyermekvédelmi törvények jelentették, amelyek nyomán állami gyermekmenhelyek hálózata épült ki. Azóta több mint egy évszázad telt el, a rendszer és a szakmai módszerek rengeteget változtak, egy kérdés azonban aligha veszített a jelentőségéből: mitől érezheti egy nehéz helyzetből érkező gyermek azt, hogy valóban számíthat valakire? Incze Zsuzsanna és Kothencz János beszélgetése éppen ezért jóval többről szól harminc év felidézésénél, két hosszú életút tapasztalatai találkoznak benne.
