Nőket a politikába? Igen. Hogy miért?
Hogy könnyebb, hitelesebb és hatékonyabb legyen az a bizonyos irányítás. Hogy azokat a bizonyos „nőügyeket” legyen, aki képviseli. Hogy kevesebb legyen a szexista kijelentés. Hogy kevesebb legyen a hímsoviniszta. Hogy végre mi, nők is azt érezzük, lehet ránk számítani.
Hogy, a fontos döntéseknek ne csak anyagi, hanem érzelmi alapja is legyen. Hogy végre lássuk azt, hogy egyenlő módon képesek bennünket kezelni. Hogy végre eltűnjön az a kép, hogy a nő csak arra való és arra jó, hogy gyereket szüljön, főzzön, mosson és takarítson. Hogy azokat az intézkedések, amelyeket a politikában forgó, nagy erejű férfiak meghoznak, hiteles módon lehessen közölni és végrehajtani.
Hogy azt érezzük végre mi is érünk valamit. Többet érünk. Értünk hozzá. Ki tudunk állni. Meg tudjuk mondani.
Ehhez viszont engedély kell.
Engedély olyan öltönyös férfiaktól, akik gond nélkül zaklatnak, beszólnak, szexista kijelentéseket tesznek vagy molesztálnak.
Engedély olyan férfiaktól, akik évtizedek óta ülnek a Parlamentben, ennek ellenére rendszerint meggondolatlan kifejezéseket tesznek a velük szemben ülő nőkre.
Engedély olyan férfiaktól, akiknek tele a pénztárcájuk.
Engedély olyan férfiaktól, akik a kapcsolataikat használják fel annak érdekében, hogy minden sokkal gördülékenyebben menjen.
Engedély olyan férfiaktól, akik alapjáraton megengedik másoknak és maguknak is, hogy ebben az országban lúggal csonkítani, ököllel ütni, gyermeket elvenni, nőt szidalmazni lehessen.
Nőket a politikába? Igen. Hogy miért?
Hogy végre azt láthassuk, hogy a nők a Parlamentben összefognak, együtt, okosan, nem bábként, nem megvásárolt diplomával, nem kényszerből, nem különböző előnyöket élvezve, hanem őszintén, tisztességesen és becsülettel, egy országért, egy nemzetért, hogy az szerethetőbb, elfogadhatóbb, nyugodtabb és kevésbé anyagias legyen.
