Nem beszélünk róla, mert nem merünk. Nem beszélünk róla, mert kínos. Nem beszélünk róla, mert veszélyes. Nem beszélünk róla, mert nem szokás. Nem beszélünk róla, mert azt hisszük, magától érthető. Nem beszélünk róla, mert mély. Nem beszélünk róla, mert szaggat. Nem beszélünk róla. Nem beszélünk róla, mert rohanunk.
Úgy rohanunk, hogy nem beszélünk róla és nem is látjuk a szeretetet. Nem látjuk, mert nem akarjuk látni azt. Nem látjuk, mert azt gondoljuk nincs is mit látni rajta. Azt hisszük, hogy nem létezik, hogy nem kapunk belőle, vagy legalább is nem eleget és nem attól, akitől azt kellene.
Közben a szeretet az ott van. A szeretet egy sziában, egy szendvicsben, egy kávéban, egy kézfogásban, egy virágcsokorban, egy üzenetben, egy pillantásban, egy érintésben, egy levegővételben, egy rád bízott feladatban, egy pohár borban, egy jó edzésben, egy jó edzőben, egy remek kollégában, egy szuper főnökben, a csodálatos családban, ismeretlen emberekben rejlik.
A szeretet arról szól, hogy meghallod azt a sziát, megveszed azt a szendvicset ajándékba, leülsz meginni azt a kávét, kortyolsz abból a borból, felköszöntöd azt akit szeretsz és fontos neked, igent mondasz az ismeretlenre, meghallgatod azt a kollégát, tanulsz a főnöködtől, megfogod a kezét annak a másiknak, megöleled, megpuszilod, meghallgatod az ismeretlent, háromszor végigcsókolod azt a fehér, hideg hátat, odabújsz, megérinted, beszélsz hozzá.
A szeretet arról szól, hogy élvezed a rohanást, élvezed a napot, élvezed az evést, élvezed, hogy élsz, örülsz, hogy tudsz szeretni, felismered, hogy tudsz szeretni és aztán majd semmi sem esik nehezedre. Mert nem eshet nehezedre. Mert, ha nehezedre esik, akkor nem látod, nem akarod látni és nem fogod tudni meglátni azt, hogy a csoda ott történik, a csoda veled történik, a csoda melletted, a hétköznapi pillanatok sokaságában történik.
Nem beszélünk róla, pedig: megváltoztathatja az életünket.
