2020. június 7., ma van a Pedagógusnap. A mai blog-posztomban szeretnék egy mocsok nagy, virtuális pacsit adni azoknak, akik a gyermekeinket tanítják (az én születésnapos Kincsemet, Hannust is) + azoknak, akikből az előző 2 hónap akarva-akaratlanul pedagógust faragott: a Szegedi Anyukáknak… Le a kalappal a hivatalos és a nem hivatalos pedagógusok előtt is, nagy meccsen vagytok túl!
HOGY MIÉRT ÁLL HOZZÁM KÖZEL A TANÁRI SZAKMA?
- …”tanárgyerek” vagyok, Anyukám laza 40 évig tolta a rock ‘n roll-t a gyerekekért szívvel-lélekkel dolgozó tanítóként. Úgy nőttem fel, hogy nap mint nap végignéztem, mit jelent pedagógusnak lenni. Amíg a legtöbben azt hiszik, hogy egy tanító (vagy tanár) dolga annyi, hogy bemegy, letolja az órákat, aztán Hawaii-dizsi-napfény, én minden nap azt láttam, hogy Anyukám a szabadidejében vagy dolgozatokat javít, vagy a másnapi óráira készül, néha éjszakába nyúlóan is. Ez nem napi 8 órás meló, egy kicsit olyan, mint az újságírás: áthatja a mindennapjaidat, igazából egy kicsit mindig “készenlétben” vagy, nem olyan, mint letolni a műszakot a gyárban és elfelejteni az egészet a következő műszak kezdetéig (félre ne értsetek, az is kemény, volt részem fizikai melóban nem kevésszer). Nálunk mindennapos vendégek voltak a gyerekükért aggódó szülők, vagy épp a hátrányos helyzetű tanítványok. Olyan is volt nem egyszer, hogy Anyukám ruhát vagy ételt vett a szegényebb tanítványainak, a Viharsarokban (Mezőkovácsházán nőttem fel, 18 évesen, két évtizede jöttem Szegedre) sajnos “vannak emberi sorsok.” A nagy fuxos, az iskolába üvöltözni bejáró vagy az “én vagyok a kovácsházi polgármester, az én gyerekem nem kaphat négyest, különben kicsinálom a tanítót” jellegű szülő-típusról inkább most nem is beszélnék, mifelénk volt mindkét állatfajtából.
- …voltak olyan gondolataim, hogy tanár legyek, oly annyira, hogy az egyik diplomámat a Szegedi Tudományegyetem történelem szakán csapták hozzám. Végül nem lettem az, helyette inkább lettem (kronológiai sorrendben) újságíró, a Mónika Show-ba szereplőket fogdosó fejvadász (rövid ideig, de igen, ilyen is volt és ez nem vicc…), rádiós műsorvezető, ringspeaker, szövegíró, médiasales-es, PR-os, marketinges, fesztiválszervező, aztán meg főszerkesztő. Szerintem jobb ez így mindenkinek, főleg a felnövekvő generációnak… :)
AKIKRE KOCCINTOK EGYET MA ESTE
Isten éltesse az igazi pedagógusokat! Köszi, hogy azon pörögtök, hogy a gyerekeink sokra vigyék, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőtt legyen belőlük. Tudom, most azt kérdezed magadtól (aki a blogomat olvasod), mi a frász köze van egy tanárnak ahhoz, hogy happy legyen a gyerek felnőttként? Nekem meggyőződésem, hogy a boldogság egyik alapja, hogy olyan dologgal foglalkozz, ami jó kedvre derít, amit örömmel, szívvel-lélekkel tudsz végezni. Ha a napi 24 órádból pl. 8-at (én inkább 12-14-et, workaholic vagyok, ez van) munkával töltesz, nem árt, ha csíped, amit csinálsz, különben az egész napod trágya lesz. Ahhoz viszont, hogy Te választhass és ne a sors sodorjon, pengének kell lenned a szakmádban. Ez utóbbihoz pedig nem árt, ha már gyerekként kikupálódsz, ha megtanulsz küzdeni (pl a jobb jegyekért, az iskolapadban), meg ugye a jobb tanulóknak statisztikailag jobb az esélyük a jobb állásra, a gördülékenyebb karrierre. Erre persze van ezernyi ellenpélda mindkét irányból, de a tuti mégis csak az, ha már a suliban jól karistol a kistündér. Egy klassz pedagógusnak oroszlánrésze van abban, hogy a gyerkőc motivált legyen, hogy szeressen és megtanuljon tanulni, dolgozni, küzdeni, egy igazán klassz pedagógus aranyat ér.
Isten éltesse az otthoni pedagógusokat! Mától kezdve én Rátok is koccintok egyet a Pedagógusnapon, Szegedi Anyukák! Nem kértétek, hogy tanítónénik lehessetek 2-3 hónapra, mégis azok lettetek. Nem kértétek, hogy amellett, hogy viszitek a háztartást, mostok, főztök, takarítotok, meg home office – ban dolgoztok, még pedagógusnak is felcsapjatok. Nem volt választás, ezt dobta a gép, Ti pedig hősiesen, derekasan helyt álltatok. Végig néztem, mit művelt a Feleségem az előző két hónapban és őszintén elszégyelltem magam:
- anyuka
- tanítónéni
- szakács
- takarítónő
- home office közgazdász
- feleség
- nő.
Ehhez a teljesítményhez képest az, hogy az üzlettársammal, Balázzsal és a kollégákkal együtt megmentjük a marketing – és rendezvénycégünket a technikai KO-tól (nekünk is jól jött a koronavírus… jah, nem) + elindítunk egy azóta szürreálisan nagyot pörgő hírportált, kutyuska fütyikéje. Tényleg.
Orbán Viktor ezerszer megköszönte a pedagógusok hősies helytállását a necces helyzetben. Csatlakozom a nagyfőnökhöz, mint fentebb is írtam, én is nagyra tartom a munkájukat, de az előző hetek IGAZI HŐSEI A SZEGEDI ANYUKÁK voltak! Reggel megjön a lecke, letölt, installál, Winfos elszáll, de nem is az a program kell hozzá, nem is az a link volt, na megvan a lecke, a gyerek nem akar tanulni, gyerek rávesz a közös munkára, fogalmamsincshányórát együtt letol, elmagyaráz, megfejt, megold, harmincezer hiszti lereagál, motivál, bíztat, fegyelmez, tanít, ellenőriz, feltölt. Mindezt pedagógusi képesítés és bérezés nélkül.
Anyukák, le a kalappal előttetek!
Szóval, 2020. június 7. Nekem ez innentől kezdve nem szimpla Pedagógusnap, hanem az Iskolai Pedagógusok és a Pedagógussá Kényszer-avanzsált Szegedi Anyukák napja!
Hajrá Csajok!
Kisházi Sándor, főszerkesztő, Szeged365.hu
