Ha azt gondoltad, hogy a „Nőként nőkről, nem csak nőknek” címet viselő blogom a térség legcsajosabb blogja lesz, akkor tévedtél.
Tévedtél, mert én csak akkor tudok a legtrendibb cipőkről, meg ruhákról, esetleg műköröm színekről írni, illetve a műszempilla mellett vagy ellen érvelni, ha muszáj. Nem (nagyon) érdekel az éppen aktuális divat, sem a színek, sem a legmenőbb frizurák. Nem tudom kiszedni a szemöldököm magamnak és körmeimet is havonta egyszer meg kell, hogy csinálja valaki. (a lábaimon is) Nem nagyon érdekel és nem is vagyok benne biztos, hogy tudom, hogy mit, hova és mikor illik felvenni. Nem vagyok biztos abban, hogy mindig, mindent jól csinálok, sőt. Nem tudom, hogy szeretnék-e elköteleződni és azt sem, hogy képes lennék-e gyermeket szülni és nevelni. Nem tudom, hogy szerethető vagyok-e és azt sem, hogy tudok-e jól szeretni. Nem tudom, hogy jól írok-e és, hogy van-e értelme. Nem tudom, hogy elég jól nézek-e ki és azt sem, hogy kellek-e majd így, ilyen vehemenciával és természettel bárkinek is. Sokszor nem tudom, hogy mi értelme az életnek és azt sem, hogy van-e neki egyáltalán.
Egy valamit viszont tudok: nem én vagyok az egyetlen Nő ezen a Földön, aki nap, mint nap ezen gondolkodik.
Nem baj, ha nem tudod, nem baj, ha közhely. Nem baj, ha azt érzed, kisebb, kevesebb, ügyetlenebb, butább, csúnyább, szegényebb vagy értéktelenebb vagy. (Nem vagy az!!) Nem baj, ha kimondod, nem baj, ha ezt gondolod, nem baj, ha nem vagy jól, nem baj, ha segítséget kérsz, nem baj, ha nem vagy boldog. Nem baj, ha nem hiszel, nem baj, ha félsz. Nem baj, ha kételkedsz, nem baj, ha másképp érzel.
A lényeg viszont, hogy megpróbáld elfogadni önmagad. Hogy elkezd szeretni önmagad. Hogy azzal foglalkozz, amit szeretsz. Hogy olyan emberekkel vedd magad körül, akiknek fontos vagy és, akikre bármikor, bárhol számíthatsz.
Szóval a „Nőként nőkről, nem csak nőknek” nem azért jött létre, hogy mindenféle csöpögős, színes és érdekes, képekkel telepakolt bejegyzéseket közöljön hétről-hétre, hanem azért, hogy tabukat döntögessen, érzelmeket ömlesszen, őszinte gondolatokat és érzéseket firtasson, szegediként, nőként, fiatalként, újságíróként, bátran, függetlenül.
Mert ebben hiszek. Hiszek abban, hogy beszélnünk kell önmagunkról, hiszek abban, hogy kötelességünk kiállni másokért, hiszek abban, hogy senki se jobb vagy rosszabb a másiknál és abban is, hogy nincs jogunk ítélkezni senki felett. Hiszek abban, hogy nőt ütni nem fair és abban is, hogy a családon belüli erőszak gáz. Hiszek abban, hogy sértegetni kor, nemi, vallási és nemzeti hovatartozás miatt gáz. Hiszek abban, hogy tehetünk ellene.
