Mára egy nemrégiben az internetet teljesen felszántó videóval készültem, amely remekül leképezi azt, ahogyan élünk és azt is, amilyen elvárásokat egymással szemben, nőként támasztunk. Egymásnak osztogatjuk a lapokat és a jó tanácsokat, ahelyett, hogy egymást támogatnánk.
Irigykedünk, csámcsogunk, alázunk, hibáztatunk, oktatunk, okoskodunk, lenézünk, kinézünk, elveszünk, elhagyunk, megcsalunk, kiközösítünk, megengedjük, elengedjük, harcolunk: egymás ellen, nem egymásért pedig addig, ameddig nem tanulunk meg egymásért küzdeni, szeretni, egymást megvédeni, addig sajnos elnyomnak, otthagynak, elfelejtenek, elhallgattatnak, megütnek, alánk nyúlnak, semmibe vesznek, kevesebbet fizetnek, kisebb helyre pozicionálnak, kinevetnek és nem vesznek majd komolyan.
Addig, ameddig az egymás közötti “útmutatás” úgy hangzik, hogy:
- Túl rövid a szoknyád!
- Túl hosszú az inged!
- Ne mutass ennyit magadból, hagyj valamit a képzelőerőre is!
- Ne kísértsd a férfiakat! A férfiak nem tudják kontrollálni magukat!
- Légy szexi, légy vonzó!
- Hordj feketét!
- Hordj magassarkút!
- Ne légy túl kövér!
- Ne légy túl sovány!
- Rendelj salátát!
- Ne egyél szénhidrátot!
- Hagyd ki a desszertet!
- Diétázz!
- Te jó ég, úgy nézel ki, mint egy csontváz, hát miért nem eszel rendesen?
- Nézz ki természetesen! A férfiak nem szeretik azokat a lányokat, akiken látszik, hogy túlságosan próbálkoznak!
- Ne mondj igent!
- Ne mondj nemet!
- Csak légy egy igazi hölgy!
addig nem várhatjuk el azt, hogy majd egyszer, ott, valahol, akkor és úgy, bátran és büszkén kiállunk a másikért.
