„Rengeteg vak ember van, aki görcsösen szeretné a boldogságot, miközben…” – exkluzív interjú Dr. Csernus Imrével
Ahhoz, hogy szívből tudjunk élni és, hogy minden napnak meglegyen a maga szépsége, hogy este, fogmosás után tükörbe nézéskor azt tudjuk mondani, hogy ezért ma igen is megérte, mert én ma mertem élni, szívből élni, ahhoz bizony egy jó nagy adag önbizalomra van szükségünk – röviden talán így lehetne összefoglalni azt a két órás előadást, amelyet Dr. Csernus Imre tartott tegnap este Szegeden, a Belvárosi Moziban.
Mert, ha van önbizalmunk, akkor bátrak vagyunk és jó esetben őszinték is, és ez a fajta, tiszta őszinteség meghozza a belső békét, a belső béke pedig boldogságot generál.
ÉLJ SZÍVBŐL!
A filmszínház megtelt emberekkel, a levegőben tapintani lehetett a feszültséget és az izgalmat. Aztán hetet ütött az óra és a kivetítőn felvillant a téma címe: Élj szívből!
Magyarország egyik legismertebb pszichiátere, Dr. Csernus Imre két órás előadása mélyre szántó volt. A szakértő rövid film betétekkel és példákkal tárta fel bennük az önmarcangolás, az önsanyargatás, az önbizalomhiány, a manipuláció, a dac, a hiszti és a gyávaság fogalmát. Az esemény természetesen most is – mint úgy általában Csernus esetében mindig interaktív alapokra épült. Vagyis: a közönség soraiban ülök között is vándorolt egy mikrofon. A doktor úr pedig kendőzetlenül kérdezett. Ezek a kérdések pedig sokunk problémáira adtak ott, akkor, abban a percben választ és talán megoldást is. A humorral megspékelt produkciónak ugyanis a célja nem más volt, mint ráébreszteni bennünket arra, hogy az élet igen is élvezhető. Hogy az élet szerethető, lehetünk benne sikeresek és boldogok, viszont ehhez arra van szükség, hogy szívből, érzelmi alapokból döntsünk, cselekedjünk, szeressünk és éljünk. Ami persze, mint, ahogyan azt Dr. Csernus Imre is elismerte: egyenlő a vékony jégen való táncolással, ami sérüléshez és fájdalmakhoz vezethet, mert bizony megeshet, hogy beszakad alattunk ez a bizonyos jég, de nem szabad megengednünk, hogy a sebek és karcolások, amelyek útközben rajtunk keletkeztek, örökké beforratlanok maradjanak.
De, miből gondolja azt Dr. Csernus Imre, hogy a magyar embereknek sokkal könnyebb lenne, ha szívből élnének? Miért gondolja azt, hogy minderről beszélni kell? Egyáltalán: hogyan választja ki a témát, amiről éppen az adott előadáson beszél? Megkérdeztük!
EXKLUZÍV INTERJÚ DR. CSERNUS IMRÉVEL
Hogyan választ témát?
A témáim általában mindig arra épülnek, ami éppen az embereket foglalkoztatja, feszíti. Az a helyzet, amiben most vagyunk egyrészt rengeteg mindent megkérdőjelez abból, ami eddig volt, másrészt átláthatatlan és kiszámíthatatlan, a társadalmak pedig ennek ellenére megpróbálják mindezt átlátni és kiszámítani annak érdekében, hogy biztonságba tudják magukat.
Az, hogy ezek az előadás sorozatok évek óta telt házzal dübörögnek szerte az országban úgy, hogy a közönség soraiban ülök közben félnek, milyen érzést kelt Önben?
Semmilyet. Ami volt, az volt. Én pedig a jelenben, a pillanatban élek. Az, hogy az előadásaimra ennyien kíváncsiak, azt bizonyítja, hogy a Magyarországon élők nagyon nehezen változnak, de időről-időre azért mindig van köztük olyan, aki rájön, hogy az eddigi hozzáállásuk az élethez csikorog és szeretnének megoldásokat hallani.
Tudatos, hogy ezeken az eseményeken az emberi kapcsolatokat, érzelmeket és az életet veszi alapul?
Igen. Ugyanis, ha belegondol, az emberek racionális szempontból erősek. Ez az, amivel általában nincs probléma. De az érzelmi konfliktusok megfelelő kezelése, vagyis a párkapcsolatok megőrzése, a gyermeknevelés, a betegségekhez és a halálhoz való hozzáállásban rengeteg teendő van.
Mitől jó egy kapcsolat?
Hát, egy kapcsolat akkor lenne jó, ha két felnőtt alkotná. Ott kezdődik egy kapcsolat.
Sok rossz kapcsolat van ma Magyarországon?
Nem mondanám, hogy rossz, mert a rossz az viszonylagos, attól függ, hogy honnan nézzük. Inkább azt mondanám, hogy rengeteg vak ember van, aki görcsösen szeretné a boldogságot, miközben nem tudják és nem is akarják elfogadni, hogy ez így nem fog összejönni. És ez az, amibe nagyon nagy energiát tolnak bele, pedig ez így teényleg nem jön össze, és hát ilyenkor kialakul az egymásra való támaszkodás. Például a fiatalok nem tudják azt, hogy mennyire fontos a szülőkről való leválás, sőt általában azt keresik a kapcsolataikban, amit a saját, ellenkező nemű szüleiktől nem kaptak meg vagy túlkaptak. Szóval… óriási a káosz.
Önnek ebben a káoszos világban mi jelenti most a legnagyobb boldogságot?
Hogyha definiálnom kellene, akkor azt mondanám, hogy a tudat: vagyis, ha jönnének fájdalmas dolgok, akkor képes lennék őket megoldani.
Hogyan viselte az elmúlt időszakot?
Jól. Március és május között ugyan nem voltak előadások, de volt kerti munka, jó volt az is.
Milyen célok, tervek állnak jelenleg Ön előtt az előadásokon kívül?
A nyáron belekezdtem egy munkába, amikor láttam, hogy az emberek hogyan reagálnak erre a megváltozott helyzetre és novemberben fog megjelenni az új könyvem. Címet viszont nem mondok, még nem.
Fotó: Török Kornél
