Összekapjuk magunkat, Uraim? Covid kontra Politikusok, médiahiszti, paráztatás és ész nélküli deathmatch-ek
Szegeden a világ blog, egy szösszenetnyi országos kitekintéssel, egy kicsit kormány -, egy kicsit ellenzék-kritikusan, COVID témában, egy szegedi fickó (apuka, férj, főszerkesztő, újságíró, vállalkozó) aspektusából. Van egy dolog, amiben úgy érzem, a “nagy embereknek” ideje lenne példát venni a társadalom nagy részéről. Erről a “dologról” fog szólni az e heti blogposztom…
Kezdjük az elején. Miből tudja lemérni a magam féle a közhangulatot? A Szeged365.hu-hoz beérkező olvasói üzenetekből, levelekből és abból, amit jártamban-keltemben hallok a városban. A járványosdi kapcsán ordas nagy változást érzek a szegediek gondolkodásában és ez valószínűleg az ország más városaiban élőkre is igaz. Az első hullámban alapvetően két féle ember jött szembe (főleg a virtuális térben, hiszen mindenki otthon lapított, én is): a Gődény (és laposföld, gyíkember, chemtrail stb)-hívő totális vírustagadó és a vele radikálisan szemben álló self-made Merkely Béla, aki minden pillanatban apokalipszist kiáltott, ha valaki ki merte mondani vagy le merte írni a koronavírus szót. Nyilván, sarkítok, de ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot, jött egy extrém helyzet, ami extrém reakciókat szült: az emberek egyik fele rettegett, a másik meg tagadott.
A második hullámban már azt érezni, megszűnt a két pólus, lehiggadtunk, megtaláltuk helyén kezelni a dolgot, olvasni a sorok között, ésszel, de pánikmentesen élni a mindennapjainkat. Ez tetszik, így kell ezt csinálni (többnyire).
Na ez az, amiben (mint fentebb írtam) a drága politikusaink végre példát vehetnének a “hétköznapi” emberekről. Higgadtan, korrektül, ésszel cselekedni.
A viszonylagos össztársadalmi higgadtság mellett mit látni odafent? A komplett szórakoztató – és rendezvényipart blokkoló (és ezáltal rengeteg ember megélhetését veszélyeztető), de a többezres focimeccseket simán engedélyező kormánypárti és a nap mint nap ész nélkül Mortal Kombatozó ellenzéki politikusokat. Kormány. Lehet, hogy nálam a hiba, de még mindig nem értem, hogy mi a különbség egy focimeccs és egy gasztrofesztivál között. Azt sem értem, mi a frászért kell bizonytalan pontokat hagyni egy-egy korlátozó rendelet megalkotásánál, tovább szítva az egyébként is csúcson lévő társadalmi feszültséget. A balatoni szezonban nem, szeptember 1-től viszont már rögtön fertőző vírust meg abszolút nem értem, de mindegy, nem vagyok járványügyi szakember. Ellenzék. Amióta kitört a járványhelyzet, egyetlen (pedig az ugye nem sok) épkézláb megoldás-tervet sem sikerült kiböfögnie a hazai ellenzéknek sem gazdaságmentés, sem egészségügy terén, helyette sikerült nagyszabású SZFE balhét rendezni, hetekig pörögni Szíjjártó yacht-ozásán (nyilván, ilyesmi a Gyurcsány-kormány idején még véletlenül sem történt meg, első áldozó kisfiúkból és szűzlányokból állt a komplett kormány, ugye) meg ezer féle módon hergelni az egyébként is sík ideg magyar társadalmat a “buktassuk meg az Orbánt és kész, aztán majd lesz valahogy” koncepció (?) alapján. Rendkívüli módon bírnám ha az ellenzékiség legalább néha, legalább látszólag a konstruktivitásról szólna: elmondják, hogy mi a frász a bajuk és bedobnak rá egy megoldóképletet, ami szerintük jobb lenne, mint a regnáló kormányé. Ebből Magyarországon csak az első rész szokott megvalósulni, megspékelve sok-sok néphergeléssel, hisztivel, nomeg lejárt szavatosságú Gyurcsány Ferikkel.
Szóval, az egyik oldalon egy kicsit kezd elszállni a járványkommunikáció hitelessége, a másik oldal meg olyan, mintha valami agyatlan, adrenalinnal telepumpált politikai deathmatch-et játszana (ha nem nyüstöltétek volna anno a Doom – Quake – Duke Nukem – Unreal Tournament – féle FPS játékokat multiplayer módban, segítek, a kifejezés jelentése: olyan játékmód, amelynek a lényege, hogy mindenki hülyére lövi a másikat, mindenféle stratégia, gondolkodás vagy cél nélkül).
Vicces, de nekem úgy tűnik, hogy a mindennapok emberei higgadtabban, okosabban viselkednek mint a politikusaink (tisztelet a kivételnek).
Szóval, ha lehet egy tiszteletteljes kérésem a nagyon “nagyokhoz”: vegyenek egy kicsit példát az átlagemberektől és viselkedjenek úgy, ahogy a necces helyzetben illene. Higgadtan, profin, céltudatosan, egymás pofozgatása és pánik- vagy népharag-gerjesztés helyett a célokra (gazdaság-mentés és társai) fókuszálva.
Kisházi Sándor
főszerkesztő
Szeged365
