Lassan ott tartunk, hogy minden hétre jut egy-egy, magas beosztásban levő ember, aki olyan kijelentéseket tesz, amelyek egyrészt sokak számára sértők és felháborítók, másrészt megéri őket elemezni. Elemezni és megnézni azt több olvasatból.
A legutóbbi néhány napja, egy több, mint 20 éve pályán levő politikustól hangzott el, egy vele készült nagyon hosszú, nagyon sokrétű interjúban. Nem csoda, hogy percek alatt felháborodott az ország, ugyanis a beszélgetés vége felé elejtett mondatű így hangozott:
„Márpedig az egy megfellebbezhetetlen igazság, hogy a világ azoké, akik teleszülik. Akik nem akarnak gyereket vállalni, azok az önfelszámolás útjára lépnek. Nehéz azokkal vitatkozni, akik ezt nem értik, és talán nem is érdemes, de nekünk meg kell kísérelni a lehetetlennek látszót: megállítani és visszafordítani a magyar nemzetet a demográfiai lejtőn. Ehhez állami eszközökkel távolítjuk el a vágyott gyermekek megszületése előtt álló anyagi gátakat.” – fogalmazott a szon.hu-nak.
Nos, 24 évesen, egyedül, önmagamat hónapról-hónapra fenntartva, minden bizonnyal az önfelszámolás útjára lépek azzal, hogy egyelőre kizártnak tartom, hogy szüljek. Hogy miért? Azért, mert ebben a világban jelenleg semmi sem biztos…
Nem biztos, hogy az, aki azt mondja, hogy szeret, mindig szeret majd.
Nem biztos, hogy hónapról-hónapra fenntudom majd magam tartani biztonságban.
Nem biztos, hogy képes leszek ugyanebben a biztonságban felnevelni egy kincset, mert egy gyermek az kincs. (Kincs, de egyben óriási felelősség is. Egy új élet, amelynek milyensége rajtad múlik.)
Nem biztos, hogy kitudom majd iskoláztatni és el tudom indítani azon az úton, amelyen járni szeretne.
Nem biztos, hogy mindig lesz majd mellettem valaki, aki segít.
Nem biztos, hogy mindig, minden feltétel adva lesz majd az otthontermtéshez és a családalapításhoz.
Nem biztos, hogy nekem ez az életút lett szánva. Nem tudom, hogy ez van-e szánva. ( És, amíg kikutatom, nem szeretnék bűntudatban élni. Nem szeretném önmagamat hibáztatni azért, mert nem a szüléssel gazdagítom ezt az országot.)
Egyáltalán nem biztos…
Mert ebben a világban jelenleg semmi sem biztos…
És, bár hiszek abban, hogy növelni a népességszámot egy országban, értékteremtő.
Hiszem, hogy nem a láthatókban, hanem a láthatatlanban kell bízni.
Hiszem, hogy, ha esetleg úgy alakulna, hogy mégis, és bevállalnám, képes lennék megbirkózni a feladattal.
Hiszem, hogy mindent megtennék azért, hogy jó anya legyek.
Hiszem, hogy a szüleim, a barátaim és a rokonaim segítenének benne.
De azt is hiszem, hogy talán nem minden ezen múlik majd…
Éppen ezért kizárt, hogy a közeljövőben „teleszülöm” majd Magyarországot. Viszont, nem szeretném emiatt magam rosszul érezni. Azt szeretném, hogy egyelőre legyen az elég érték, amit a munkám által leteszek az asztalra, önmagamért, másokért, az országért.
