Bordányi úti tűzeset: „Mindenünk elégett, csak egy kis kerámia méhecske persely maradt meg”

December 30-án felfoghatatlan tragédia sújtotta a Bordányi út melletti tanyán élő négygyermekes Szászi családot, akik egy rokonlátogatást követően arra értek haza, hogy teljes terjedelmében ég családi házuk, és egy szempillantás alatt mindenük a tűz martalékává lett. Azóta eltelt 9 nap és az anya, Mónika, férjével együtt nap, mint nap azért küzd, hogy újra elkezdhessék felépíteni hamuvá lett eddigi életüket. Az elmúlt egy hét eseményeiről Mónika mesélt számunkra.

Elmondta, a férjével együtt mindketten nagyon fáradtak, és már belefásultak a bürokratikus ügyintézés útvesztőibe is. A legnagyobb gondjuk, hogy még mindig nincs Szegeden hol lakniuk. Jelenleg Mónika és a gyerekek az asszony édesanyjához költöztek, de a férje a munkája miatt nem tarthatott velük. Nagyon rossz, hogy így szét van szakítva a család, mondta el Mónika. Tehát a legnagyobb előrelépés az lenne, ha sikerülne Szegeden egy lakást találniuk. Pont a mai napon nyílt lehetőségük a szegedi szociális iroda jóvoltából egy lakást megtekinteni, ahová esetlegesen beköltözhetnek, Mónika bizakodó, hátha megfelel számukra és újra együtt lehet a család.

Pont amiatt, hogy még azt sem tudja, hol húzhatják meg magukat, hova költöznek, még azt sem látja át a jelenlegi helyzetben az asszony, hogy pontosan milyen adományokra, segítségre lenne szükség. Ehhez tudnia kellene, hogy a leendő otthonuk milyen állapotban van, milyen felszereltségű, mi az, ami hiányzik belőle. Mónika nagyon hálás minden segítségért, kaptak már például rengeteg ruhaadományt, de azt is elárulta, amíg nincs meg az új otthonuk, nem tudja ezeket az adományokat hol tárolni, és a rengeteg elintéznivaló, hivatali ügyintézés mellett nem is volt még ideje tüzetesebben átnézni őket. Az asszony elmondta, még nem volt ideje rendesen felocsúdni a történtek sokk hatása alól.

„ Nem tudom, mit csinálnék, ha nem lenne ott a családi hátterem, a biztos pont a gyerekek és az én számomra is az édesanyám személyében. Döbbenetes mindezt megtapasztalni. Nagyon rossz. Néha az agyam elfelejti, hogy mi történt, és azon morfondírozok, hogy miért is vagyunk itt a mamánál már egy hete, pedig ilyenkor már haza szoktunk menni.” – mesélte Mónika, majd azt is elmondta, azokat a két napra becsomagolt ruhákat hordják, amit még decemberben pakoltak össze, amikor a rokonlátogatásra mentek, de szerencsére a gyerekek nagyon rugalmasak, jól kezelik a helyzetet, hiszen azok a kedvenc ruháik, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy állandóan azt kell hordaniuk. De Mónika is jó érzéssel tekint ezekre a ruhákra, hiszen, mint mondta, legalább egy pici megmaradt a múltból, amiben otthon voltunk együtt, és ez tök jó.

„Most már a gyerekek is tudják, hogy oda, ahol eddig laktunk, már nem mehetünk vissza. A gyerekek hihetetlenül rugalmasak, a kislányom csak annyit mondott, hogy oké anya, legyen az új házunk világoszöld. Nem tudom később hogyan fog lecsapódni ez az egész bennük, most még kicsik, 5 év alattiak. Ez egy olyan teher amit szeretném, hogy együtt tudjunk feldolgozni. Tudják, hogy anya és apa azért dolgozik, hogy legyen egy hely Szegeden ahova visszamehetünk. A férjem azóta folyamatosan dolgozik, a gyerekek 31-én látták utoljára az apjukat. Mindent elmondok nekik, mindent igyekszek lekommunikálni számukra, hogy ne veszítsék el a bizalmat bennem, és a kötődésüket hozzám.” – mondta el Mónika, majd folytatta – Nagyon nehéz mindezt szavakba foglalni, hogy mit élek át napi szinten. Hullámzanak az érzelmeim, nem tudok megfelelően fogalmazni. Olyan, mint egy gyász eset, ugyanezt éltem át annak idején édesapám halálakor.”

Mónika elárulta, nagyon érdekes, és jó érzéssel tölti el, hogy a tűz ugyan elpusztított mindent, de egy kis kerámia méhecske persely megmaradt, amiben apró pénzérméket gyűjtöttek a gyerekekkel. Ez tök jó, fogalmazott az anyuka, hiszen ez is egy apró pici töredéke korábbi életüknek, egy kis emlék, amit nem vett el tőlük a mindent felemésztő tűz. Jelenleg pedig nagyon bizakodik, hogy a mai napon megtekintett szociális lakás megfelelő lesz a számukra.

ITT TUDSZ SEGÍTENI A BAJBA JUTOTT CSALÁDNAK

Ha Te is szeretnél segíteni Móniéknak, mutatjuk, hogyan tudod megtenni. Kattints az alábbi cikkünkre:

A képeket köszönjük Mónikának.