Mozgalmasan telt az elmúlt bő egy hét a négygyermekes Szászi család életében, mióta átvették új otthonuk kulcsait, s először azóta, hogy december 30-án a tűz martalékává lett Bordányi út melletti tanyájuk, végre saját otthonuk fedele alatt hajthatták álomra a fejüket. Azóta szépen haladnak a ház berendezésével, s ahogy beszélgetésünkkor Mónika, az anya elárulta a család legkisebb tagjai is nagy örömmel segítenek be új otthonuk szépítésébe.
Közösen készülnek a fali dekorációk, kerülnek ki az ajtókra a díszek és az ablaküveget is virágokkal díszítik a gyerekek. Mónika elmondta, egyelőre úgy tűnik, hogy a kicsik gyorsan beilleszkedtek az új környezetbe, annak ellenére, hogy még csak alig egy hét telt el azóta, hogy a szegedi önkormányzat jóvoltából sikerült egy szociális bérlakáshoz hozzájutniuk, és az IKV képviselőjétől átvehették a kulcsokat. Szinte teljesen sikerült is berendezkedniük, a szobákat már birtokba is vehette a család, egyedül a konyha várat még magára, amely bútorozatlanul áll.
Mónika elárulta, nagyon hálásak az eddigi sok segítségért, és támogatásért, amit sokszor ismeretlenül kaptak, és kapnak is a mai napig. Mivel már nagyon sok mindenük van, Mónika a Facebook oldalán közzétett egy Excel – táblázatot, amely segít eligazodni azoknak, akiknek lenne lehetősége segíteni a hiányzó dolgok beszerzésében. A listán olyan eszközök szerepelnek, mint a szemetes, lábtörlő, falióra, mennyezeti, vagy asztali lámpa, fürdőszobai polc, függönyök vagy redőny.
A héten pedig nagy lépésre szánták el magukat a szülők: a gyerekekkel közösen ellátogattak a leégett családi házukhoz. A kicsik most látták először ilyen állapotban egykori otthonukat. Ahogy Mónika beszámolt róla, előzőleg mindent elmagyaráztak nekik arról, hogy mit fognak ott látni, mire számíthatnak, és talán ennek is köszönhető, hogy a gyerekek könnyen vették az akadályt, nem zaklatta fel őket a ház látványa, még csak fel sem ismerték azt, ami maradt belőle a tűz pusztítását követően.
Mónikáék hosszú távú céljai között szerepel, hogy szeretnék rendbe hozatni régi otthonukat, de, hogy ez hogyan, és mikor valósul meg, az még a jövő zenéje.
A képeket köszönjük Mónikának!
