Sakálhajtást rendeztek Szeged-Kiskundorozsmán, adta hírül a Nimród Vadászújság. A Valentin napon megtartott eseményre az ország minden részéről érkeztek vadászok, a ritka és nemes állatot végül egy, a dunántúli Magyaralmásról érkezett férfi terítette le. Érkezzen egy helyszíni élménybeszámoló és néhány igazán klassz fotó a ritka alkalomról!
Következzen a Nimród Vadászújság beszámolója (szerző: Szilágyi Bay Péter) a nem mindennapi vadászeseményről:
Február 14-én sakálhajtást rendeztek Kiskundorozsmán. A helyi tagokat vendégek egészítették ki, s érkeztek vadászok Bócsától Magyaralmásig Szeged alá, hogy vallassák a dorozsmai sűrűket. A régi vadászház erdőben minden jel arra mutatott, hogy sakál is lehet odabent. A hétvégi kemény fagy pedig éppen kapóra jött, hiszen odabent a nádas is megbírta a vadászokat. A legsűrűbb részen, amikor már embert próbáló sűrűn kellett áttörni, egy kidőlt fa alól felpattant egy sakál. Uzsgyi! A hajtásban jobbra törve, a kutyákat megérezve, az elállók felé fordult. Azonban előttünk ott is szagot kapott. Megtorpant és párhuzamosan igyekezett oldalt kitörni. Rózsa Zoltán szeme azonban nem tévesztett és egyetlen lövéssel helyben marasztalta. A következő hajtás, innen aztán jóval távolabb, a hírhedt Bekerítettben állt fel. Kint, a Hosszúháton gyülekeztek a vadászok – meglehetősen csendben. Az első hajtásban ketten is láttak sakált, vélhetően ugyanazt az egyedet. Bent egy fiatal vadász, aztán az egyik oldalazó látta a kúszó sakált. Nem lőttek, de óvatosságuk érthető is volt. A biztonság elébb való, de villámsebesen kontrahajtásra felállt a társaság. Tudták ugyanis, hogy odabent maradt a sakál! A hangos hajtósor és a csendes elállók, a fegyelmezett szervezés aztán nem kedvezett a sakáloknak. Újra hallani lehetett, hogy meg-megroppan egy ág. Már nem lehetett elbújni, minden a szerencsén múlik! A sakál bent volt a hajtásban! Mosberger Ervin, aki a Dunántúlról, Magyaralmásról érkezett idáig – résen volt. Egy bokor melletti tenyérnyi tisztást figyelt – s milyen jól tette! A tekintélyes kan aranysakál jól tudta, hogy talán ott kisurranhat és a saroknak tartott. Mindketten gyorsak voltak, de most Mosberger Ervin bizonyult ügyesebbnek. A nagy rabló szép fekete háta kisimult előtte. Gereznája, koponyája, becses kincse lett a vadásznak, hiszen élete első aranysakálja tekintélyes a sakálok között is. S hogy nem minden a szerencse, bizonyítja az is, hogy szajkójával gazdagodott még a teríték s no meg egy régi, öreg vitéz, egy jó bak is megkerült, amely úgy döntött, hogy Ervin gyűjteményét óhajtja gyarapítani.
