Thékes István: Mi is az igazi lázadás a közösségi médiák autoriter világában?
A remek közíró, publicista a magát Mauri Partizánnak aposztrofáló Trombitás Kristóf felveti az egyik Facebook posztjában, hogy el kellene játszani egy gondolatkísérlettel. Ki az, aki fittyet hány az elvárásokra, ki a lázadó?
Az, aki az összes techcég, gigacég és mainstream politikai véleményformáló szókészletét használja sokszor mindenféle szintaktikai szabály figyelembevétele nélkül arról, ami éppen ennek az áramlatnak kedves? Vagy az, akinek ettől eltérő véleménye van, és nem áll be a fősodorba, aki nem posztolja az aktuális mainstream szlogent?
Én nem tartom tragédiának, ha valakinek eltérő véleménye van, ez az új cancel culture, a ’liberális’ elitnek a sajátja, de ma szerintem a legnagyobb lázadás, autonómia és fittyet hányás a hagyományos konzervatív értékek mellett való kiállás. Az igazi rock ’n roll ma a nagycsalád egyben tartása, a gyerekek megismertetése a Bibliával, az érdem- és teljesítményalapú jutalmazás, az ünnepek együtt való megélése minden más csak a Tik-Tok-on és az Instagramon szívecskékért folytatott műharc. Ahogy a globális és az itthoni közéletben jó előre megtervezett profilkép-kampányok 0 2020-as években megmutatták, nem azok az igazi lázadók és autonómok, akik követik éppen az adott hónap trendjét, hanem éppenséggel azok, akik nem állnak be a sorba a hisztiért. Most a BLM-es és antif tüntetések amerikai történéseit hagyjuk is, elég megnézni a tavalyi év itthoni ’liberális’ sivalkodását.
Pontosan behatárolható a közösségi médiában az az értelmiségi kör, akikről tudjuk, hogy egy már felkapott hashtag-ügy kampány logójával mikor változtatják meg a profilképüket. A nyári ’Legyen másik’ kampány nem a sajtószabadságról szólt, hanem azok álltak be a sorba, akiknek annyira nem fájt, mikor korábban 99%-1% volt a médiatúlsúly ballib irányba. Az igazi lázadás az volt, hogy valaki nem állította be a ’Respect’ profilképet. Ezt amúgy elég gyorsan váltotta a #freeszfe profilkép és Dull Szabolcsék el lettek felejtve. Egyébiránt kettő index lett és szó sem volt „maga alá gyűrésről”. Az igazi lázadók ez esetben is azok voltak, akik nem sárga csirkelábas maszkkal flangáltak az utcán és változtatták profilképüket építkezési szalaggá (hajrá Honvéd!).
Ősszel pedig a rendkívül korrekt, visszaélésektől abszolút mentes, a manipuláltság gyanúját messze elkerülő (ja, nem) amerikai választásokon viszketett a billentyűzeten a magukat autonómnak gondoló emberek keze azért, hogy a ’Yes, they can’ szlogent másolják, posztolják Zuckerberg felületére. Ekkor is az igazi lázadók azok voltak, akik hallgattak, és nem lelkesedtek a ’Rolling Stone’ magazin címlapján megjelent Pelosi-Harris-AOC képnek (Micsoda csalódás baloldali propagandát olvasni a szabadság magazinjában, mint ahogy a Nat Geo hazai címlapja is az előfizetés lemondására sarkallt).
Ja, a volt harvardi diák totálisan független közösségi médiája folyamatosan hallgattatta el a Biden támogatóival egyet nem értőket, közben a sajtószabadságért aggódok véresre tapsolták tenyerüket, hogy ez mennyire demokratikus. Erre csak Szarvas Szilveszter kedvenc idézetét tudom írni (klasszikustól pontosan, bármennyire böszme volt): „Kell még mondanom valamit, Ildikó?” Na ebből csináljatok hashtaget és írjátok fel a tenyeretekre. Inkább ezt posztold Gula! Az lenne tőled az igazi lázadás!
Thékes István
A SZERZŐRŐL:
Thékes István szegedi oktatáskutató, nyelvtanár, a szegedi Gál Ferenc Tudományegyetem docense, korábbi junior válogatott teniszező. Felsőfokú tanulmányait az Egyesült Államokban végezte angol irodalom szakon, majd a Szegedi Tudományegyetemen angol-olasz szakon szerezte meg mesterdiplomáját. Doktori fokozatát szintén Szegeden szerezte meg neveléstudományból. Kutatási területe a szóelsajátítás kognitív folyamatai. Korábban junior válogatott teniszező volt, pályáját mégis a modern nyelvoktatásban kezdte meg. Számos országban tanított angol nyelvet a saját maga által kifejlesztett játékosított, kommunikatív módszerrel, mint például Szaúd-Arábia, Spanyolország, Málta. Jelenleg a Gál Ferenc Főiskola docense és oktatáskutatóként, valamint felsőoktatási nemzetköziesítési szakemberként dolgozik. 2019-ben a Cambridgeben, New Yorkban és Nicosiaban is fontos tudományos konferenciákon ismertette kutatási eredményeit. Négy gyermek édesapja, akikhez angol nyelven beszél.