Szegeden született, a Ságváriba járt gimibe, nincs nélküle SZIN és Deja Vu Fesztivál, gyakorlatilag évtizedek óta az ország első számú lemezlovasa, aki a lelke mélyén mindig is szegedi maradt – megvan már, kire gondolunk? A Szeged 365 visszaszámlálás e heti vendége Várkonyi Attila, alias Dj Dominique, aki hisz benne, hogy minden rossz dolog egy ajtó a jó dolgokra: a járványhelyzet alatt megnősült, boldog apuka lett és összehozta élete legnagyobb szilveszteri buliját is.
Szeged 365 Visszaszámlálás, avagy egy vadonatúj cikk-sorozat Szeged független, egy éves hírportálján. A visszaszámlálásban közismert szegedieket, vagy a Napfény Városából elszármazott embereket faggatunk arról, milyen jövőképük van a járványhelyzet utáni időszakról. Hiszünk benne, hogy mi, szegediek hamarosan kitörünk a Covid-börtönből és a tavasz végén, nyár elején már a régi, imádott életünket élhetjük. Szóval, egy pozitív interjúsorozat következik, amivel reméljük, Neked is erőt adhatunk a legnehezebb napokban! A sorozatunk első két részében a Nyers és Belmondo frontember Czutor Zolival és a Szeged Sportolója díjas Kis Mátéval beszélgettünk, a harmadik felvonás vendége Várkonyi Attila alias Dj Dominique!
Sz365.: Hogy bírod cérnával a lezárásokat és mivel készülsz a nyitásra?
V.A.: A lezárások ideje alatt is megpróbáltam ápolni az emberi kapcsolataimat, Szegeden például az egyik Tisza parti szórakozóhely tulajdonosával és veletek is szoktam beszélgetni. Ha már itt tartunk, Szeged kiemelt helyen van a szívemben, ide kötnek az általános iskolás és gimnazista éveim, az első focimeccsem, az első szerelmem, a szeretett szüleim, a drága testvérem, ráadásul imádom a város fesztiváljait, nagyon szeretek itt fellépni. Nagyon bízom benne, hogy a lezárások fokozatos feloldásával előbb-utóbb a rendezvények is zöld utat kapnak és hamarosan újra a szegedieknek játszhatok.
Sz365.: Mikor volt az utolsó bulid?
V.A.: Valamikor november elején volt az utolsó fellépésem, azóta semmi. Annyiban szerencsés vagyok a legtöbb DJ-hez képest, hogy a Retro Rádióban gyakorlatilag minden pénteken és szombaton bulit csinálok, ha a klubokban és fesztiválokon nem is, de itt kapcsolatba tudok lépni a közönségemmel. Ragaszkodom hozzá, hogy mindenkinek egyenként visszaírjak, ez van, hogy vasárnap estig eltart, de mindig, mindenkinek írok. A legemlékezetesebb a stúdióban töltött szilveszter volt, ezrével jöttek az üzenetek, milliós nagyságrendű, a határon innen és túlról érkező hallgatói közönséggel tölthettem az év utolsó estéjét.
Sz365.: Szürreális lehetett egy olyan szilveszter, ahol nem többezer fős tömeg előtt játszol. Mikor volt utoljára ilyen?
V.Á.: Talán egyetemista koromban lehetett utoljára olyan szilveszterem, amit nem a közönség előtt, fellépéssel töltöttem volna.
Sz365.: Beszéljünk az élet igazán szép dolgairól: a megpróbáltatásokkal teli időszak egy olyan csodát hozott az életedbe, amelynél nagyobb ajándék nem is érhetett volna…
V.Á.: Feleségre leltem, még a járvány előtti október 18-án egybe keltünk, majd pontosan kilenc hónapra rá megszületett a Kislányunk. Az összes vizsgálat, amit elvégeztek a terhesség ideje alatt, arra utalt, hogy a nászéjszakán foganhatott a Kincsünk. (boldogan nevet) Hiszek benne, hogy minden dologban van egy “adok” és egy “elveszek” faktor. Egyrészt, a járványhelyzet elvette a fellépéseket és a rendezvényeket, több cégem is van, amely az utóbbiak szervezésével foglalkozik Budapesten. Másrészt viszont, ott lehettem, amikor a Kislányunk először hasra fordult, amikor először kimondta, hogy “papa” és “mama”, láthattam az első mosolyát és azt a csodát, hogy már a jobb kezéből a balba rakja a tárgyakat. Normál időszakban, amikor az egyik TV stúdióból rohanok a másik rádióba, onnan a fellépésre, végül a következő sajtótájékoztatóra, mindenről lemaradtam volna.
Úgy érzem, a jó Isten két kézzel adta nekem ezt a csodát és én nagyon boldog vagyok.
Sz365.: Szívből gratulálunk Nektek! A végére már csak egy üzenet az olvasóinktól: Szeged party-népe visszavár!
V.A.: Köszönöm Nektek, drága Szegedem, hamarosan visszatérek!
Egy hozzászólás