Kikapcs

Balog Zoltán: Jézus azt üzeni, ne félj, előtted megyek!

A feltámadt Jézus újra és újra azt üzeni, “ne félj, előtted megyek!” – mondta Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke húsvétvasárnap.

A református püspök a budapesti, Hold utcai református templomban hívek nélkül megtartott istentiszteleten arról beszélt, az idei ünnepen különösen bátorító, hogy a feltámadt Istennel a templomon kívül is, bárhol, bármikor lehet az életben találkozni. Ezen az ünnepen most nem kilépni kell a hétköznapi életünkből, hanem engedni, hogy bejöjjön oda Jézus. “Nem szenteskedő pillanatokat kell összehozni valahogy profán körülmények között, hanem engedni kell és lehet, hogy részesülünk Isten erejében, szeretetében” – mondta.

JÉZUS AKKOR IS ELŐTTED MEGY, AMIKOR MEGTALÁLOD A MÁSIKAT

“Akkor is, amikor elfogy a türelmünk, mert ami sok, azért az mégiscsak sok, lezárásban, korlátozásban, megpróbáltatásban. Akkor is, amikor éppen elfog a reménytelenség, hogy valahogy mindig megoldhatatlan az élet” – mondta Balog Zoltán, hozzátéve, hogy a feltámadt Isten “különösen akkor vár bennünket, amikor betegségre, halálra gondolunk”, akkor szólít meg és mondja újra és újra, ne félj, előtted megyek! “Jézus akkor is előtted megy, amikor megtalálod a másikat, a másik ember kezét, szívét, szemét. Amikor egyszer majd megint kíváncsisággal, érdeklődéssel és megértéssel tudunk nézni arra, akit nem szeretünk, akit akadálynak látunk az életünkben, vagy amikor a munkánk nemcsak a befektetett energiánknak megfelelő eredményt hozza, hanem áldás lesz rajta, áldott munka lesz” – emelte ki a lelkész.

MI MAGUNK VAGYUNK A KÉRDÉS

Balog Zoltán szólt arról is, az ember általában az életében legalább egyszer elgondolkodik azon, hogy van-e rajta, az emberen kívül más létező is, aki több, mint ő és aki érdemben befolyásolja az életét. “Amikor pedig az életünk egyensúlya megbillen, akkor egész életünkkel kérdezünk, akkor magunk vagyunk a kérdés. Mert amikor azt kérdezzük, hogy hol van Isten, valójában arra gondolunk, hogy hol van ő, aki talán választ tud adni a kérdésre, hogy mi lesz velem, mi lesz velünk. A találkozáshoz azonban jó helyen kell keresni Istent. Nem a holtak között, mondja az angyal a Jézus sírjához érkező asszonyoknak. Pedig hányszor és hányan keresik ott, a holtak között, abban, ami elmúlt, ami egy letűnt kultúrának tűnik, abban, ami emlék, történelem, ami csődöt mondott, nem sikerült” – fogalmazott beszédében.

ISTEN MINDIG OTT VAN, AHOVA BEENGEDIK

“Ott keressük Istent, ott várjuk tőle a magyarázatot, hogy hol voltál, amikor itt kellett volna lenned? De ott hiába keressük” – emelte ki, majd hozzátette: az angyal nem is a templomba küldi a tanítványokat és az asszonyokat. “A templom ugyan jó hely a találkozásra, de néha talán el is idegenít, talán túl magas a küszöbe azoknak, akik nem szoktak hozzá. Akik pedig hozzászoktak, azt hihetik, hogy liturgikus helyzet nélkül legfeljebb másodosztályú lehet Isten és ember találkozása. A megfeszített és feltámadott Jézus azt üzeni tanítványainak, hogy induljanak vissza Galileába, ahonnan jöttek, majd ott látják meg őt. Galilea nem volt megszentelt hely, rossz híre volt, a hitetlenség, a pogányság vidékének számított. De az volt az életük tere, ezért várta oda őket Jézus. És minket is oda vár, a saját életünkbe. A mi világunk, a mi kis országunk nem elátkozott hely, nem a pogányok földje, és a mi életünk ide vár. Ahogy a bölcs tanító mondja, Isten mindig ott van, ahova beengedik. Így lesz templommá az életünk, a mi Galileánk” – tette hozzá Balog Zoltán húsvétvasárnapi beszédében.

Forrás: MTI

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb