A young adult művek és a fantasy irodalom hagyományait elegyíti a Netflix főként Magyarországon forgatott sorozata, az Árnyék és csont, amely egy merőben izgalmas világot tár fel, meglehetősen elcsépelt fordulatokkal. Bár a széria az első éved alapján jó kis szórakozást nyújt, azért bőven lehetett volna benne annyi spiritusz, hogy a középszer élmezőnye helyett valóban klasszikussá válhasson.
ILYEN LENNE, HA A CÁRI OROSZORSZÁGBAN LÉGHAJLÍTÓK ÉLNÉNEK
A Leigh Bardugo Grisa-trilógiájának első fejezetét (és a Hat Varjú történetek pár sztoriját) feldolgozó, Netflixen elérhető Árnyék és csont egy olyan országba csábít bennünket, amely a leginkább a 20. század eleji Oroszországához hasonlít, ahol már vannak elvétve gőzgépek, és a katonák puskákkal vívják a harcaikat. De eközben jelen van a mágia is, egész pontosan inkább olyan, különös képességű figurák formájában, akik az Avatár – Aang legendájából ismerős lég- és tűzhajlítókra hajaznak, és egy-egy elem fölött képesek átvenni a hatalmat.
Jó, itt az országot Ravkának hívják, és háborúban áll az északi szomszédaikkal (a Vikingek modern leszármazottjának tűnő Fjerdával) és a déli állammal, az ázsiai vérvonalat szimbolizáló Shu Hannal. És amúgy az egész birodalmat kettévágja az Árnyzóna, egy sötét hely, ahol gyilkos és vérszomjas szörnyek garázdálkodnak. Az egész sztori épp egy, a zónán átkelő csapattal indul, amelyben a főhős, Alina Starkova olyan erényeket csillogtat meg, amelyekről ő maga sem tudott, és hipp-hopp azon veszi észre magát, hogy az ország új messiásának kiáltják ki.
ERŐS KEZDÉS UTÁN NEM JÖN AZ ÁTTÖRÉS
Az Árnyék és csont eddig elkészült 8 epizódjának iszonyatosan jól áll az a fantasy kulissza, ami végre szakít a lovagkorra emlékeztető díszletekkel, és a főként Magyarországon forgatott szériában külön élmény felismerni a budai vár egy-egy utcáját vagy a Festetics-kastély termeit, de a parádésan képernyőre dobált adalékok mellett egy idő múlva azon vesszük észre magunkat, hogy a sztorival valami nem stimmel.
Az évad eleje természetesen elmegy azzal, hogy megismerkedünk ezzel a világgal, ami szemkápráztató, nagyon is élő és iszonyatosan kreatív, de történetmesélés szintjén azon vesszük észre magunkat, hogy a fordulatok nagy részét már túl korán leleplezzük, a karakteret döntéseinek következményeit már hosszú-hosszú percekkel előre látjuk, és a Trónok Harca léptékkel mérve őrületes tempó mögött szép lassan kezd szétcsúszni a cselekmény.
TÚL SOK MINDENHEZ NYÚLTAK AZ ALKOTÓK?
Az Árnyék és csont legnagyobb hibája, hogy nem sikerült egy koherens narrációs stílust felvennie. A fantasy szálat uraló történet komoly, a kirekesztés társadalmi problémáját megéneklő magasztos felemelkedéstörténet, de a Kaz Brekker által vezetett Hat Varjú rablócsapat a klasszikus Heist-filmek formavilágával él, ahol sok-sok átverés, menekülés és humor lesz a cselekmény fő fűszere. A két tökéletesen ellentétes hangulatú történetszál összefonódása pedig valóságos katasztrófát eredményez.
A sorozat másik idegesítő szokása, hogy egyes karakterek lehetetlenül nagy utakat tesznek meg pillanatok alatt, míg máshol nagyon komoly tekintettel bemondott fenyegetések simán következmények nélkül maradnak. A veszélyek súlytalansága és a nevetségesen kiszámítható bodycount is aláássa egy amúgy tényleg nagyon izgalmas világot bemutató széria első évadát. Mindazonáltal Ravka története bőven tartogat még annyi puskaport, hogy a második leosztás elé is simán beülünk majd. Ha végre elkészül…
Egy hozzászólás