Van egy hely Szegeden, ahová sose süt be a nap. Egy hely, melynek csendjétől végigfut a hideg az ember hátán. Ezt biztosan nem fogod megtalálni a turistatérképeken és színes brossúrákban. Urbex365 rovatunk legújabb állomásán a Boszorkánysziget szomszédságában elterülő régi MÁV – telepen jártunk.
A TAPINTHATÓ CSENDET CSAK A SZÉL SÜVÍTÉSE TÖRTE MEG
Megérkezve a régi MÁV – telepre, olyan érzésünk támadt, mintha egy horrorfilm kezdő jelenetébe csöppentünk volna, vagy a zombiapokalipszis után sétálnánk egy kietlen utcán. Gazzal benőtt ódon sínek között lépdeltünk egyre beljebb az elhagyatott épületek gyűrűjében. Tapintható volt a csend, melyet csak a szél süvítése és néhány, a fejünk felett elszálló madár szárnycsapkodása tört meg.
A LEGIJESZTŐBB AZ, HOGY EMBERI ÉLET NYOMAI IS FEL – FELTŰNNEK A ROMOK KÖZÖTT
A romos épületek omladozó falait színes graffitik borították, furcsán életet lehelve az ürességtől kongó helyiségekbe. Hiányos lépcsőfokokon vezetett utunk egyre beljebb a sötétség gyomrába. Az ember szíve összeszorul, amikor a felismerhetetlenségig összeaszott szemétkupacok között megpillant egy-egy plüss játékot, vagy gyerekcipőt. Takarók, eldobott ruhadarabok keresztezték utunkat, sőt a hiányos tetőgerenda csonkjain lelógó farmernadrág is azt üvöltötte a képünkbe, itt bizony ki tudja miért és mikor, de emberek laktak. Talán egy éjszakára húzták meg magukat itt, talán huzamosabb időt töltöttek a helyiségek törött ablakain átsüvítő szél jeges markában.
KI ITT BELÉPSZ…
A MÁV telep elhagyatott helyein nem először jártunk, korábban már felderítettük az egyik hátborzongató raktárépületet, ahol az omladozó falakról csepegő víztől elázott helyiségekben barangoltunk. Erről készült beszámolónkat és videónkat az alábbi cikkre kattintva éred el.
Operatőr: Magyar Andor
Fotók: Szűcs Péter
