“Ilyen nincs, és mégis van!” – jutottak eszembe Török László legendás szavai – melyeket Egerszegi Krisztina 1988-as olimpiai győzelmének közvetítésekor üvöltött a Magyar Rádió mikrofonjába – amikor nagyjából fél órája néztem a Disney+ csatornán ma debütált új, sorban talán ötödik Predator filmet. Az előzeteseket látva valószínűleg én is tele voltam negatív sztereotípiákkal, pedig úgy fest,
- hogy az Antal Nimród féle, katasztrofálisan sikerült 2010-es Predators,
- a Shane Black rendezte, még az előbbinél is borzasztóbb, 2018-as Predator: a ragadozó,
- és az emberiségellenes bűntett kategóriába sorolandó Aliens vs Predator egy-kettő (bár ezeket inkább tekintsük úgy, mintha meg sem történtek volna, jobb lesz ez így mindenkinek) után
…valakinek végre sikerült csinálnia egy normális Predator mozit.
Olyat, ami nem fullad bele a középszerűség mocsarába (Antal Nimród) és nem próbál meg Adam Sandler szintjén mozgó vígjátékhőst csinálni a sci-fi történet második legjobban eltalált fenevadjából (Shane Black).
JÓL ÁLL NEKI EGY CSIPETNYI FEMINIZMUS
A dátum 1719, a helyszín a komancsok földje, a két főszereplő pedig Naru (Amber Midthunder) és fivére, Taabe (Dakota Beavers). Az előzetesekből tisztán kivehető sztori alapján rengetegen skatulyázták be a filmet valamiféle feminista-woke propaganda-mozinak, pedig szó sincs ilyesmiről. Naru, a harcos szerepre vágyó indiánlány maximum annyira feminista, mint az Alien-filmek Ripley tizedese, van benne spiritusz és egy kicsit másra vágyik, mint a klasszikus női szerep, de ennyi az egész, sőt, a női egyenjogúságot hangsúlyozó üzenet kifejezetten jót tesz a filmnek.
Annak dacára, hogy a Préda egy streaming-szolgáltatón mutatkozott be, semmit sem akar letolni a néző torkán. Naruról nem derül ki menet közben, hogy a saját neméhez vonzódik, sőt, a Predator sem csap fel traveszti drag queen-nek. Bezzeg ha a Netflix-en jelent volna meg…
OLYAN, MINT A MÓRA FERENC MÚZEUM COWBOYOS-INDIÁNOS KIÁLLÍTÁSA CSAK ELŐKERÜL EGY YAUTJA IS
A sztori nem túl bonyolult, viszont Amber Midthunder játékának köszönhetően klasszul működik. Naru, a fiatal komancs lány a szokásokkal ellentétben azt szeretné, hogy fogadják el harcosként, de a törzs egyáltalán nem veszi komolyan, így akkor is kinevetik, amikor egy balul elsült vadászatot követően arról számol be nekik, hogy egy olyan lény vadászik a rengetegben, ami se nem állat, se nem ember. Mondanunk sem kell, hamarosan az indiánok, nomeg a velük konfliktusba keveredő prémvadászok is rájönnek, hogy bizony a lány nem bolondult meg,
előkerül a jó öreg Yautja és elindul a hentelés.
De még mennyire, hogy elindul.
A Predatorból – összehangban azzal, hogy a sztori bő 300 éve játszódik – egy oldschool kiadást kapunk, egy kicsivel kezdetlegesebb fegyvertárral, mint a régebbi filmekben, sőt, a sisakja is más. Nyilván, ízlés dolga, nekem nagyon bejött a nemzetközi sajtóban csak “Feral Predator” néven emlegetett dög (a feral szó egyszerre jelent kezdetlegeset és vadat), amely a korábbi társaitól jóval kreatívabb formában szedi ízekre a film többi szereplőjét. Az utóbbiak olyan követhetetlen gyorsasággal hullanak, hogy a nevüket sem tudjuk megjegyezni közben, de valahogy nem is vágyunk rá: a másfél órás slashernek igazából két szereplője van,
- a bizonyítani akaró, kemény, de sebezhető (és abszolút realistán felépített karakterű) indiánlány,
- és az űr túlsó végéből érkezett kíméletlen vadász.
A többi szereplő csak levágni való biodíszlet, semmi több.
KICSIT GAGYI A CGI, DE HÁT EZ A DISNEY+, NEM A CINEMA CITY SZEGED…
Míg az előző, jóval menőbb rendező által ledirigált Predator-film alatt többször is úgy éreztem, hogy szenvedek az unalomtól az üresjáratok alatt, a Dan Trachtenberg féle másfél órás slasher-ámokfutás alatt egy pillanatra sem tapasztaltam ilyesmit. Működik a főszereplő, parádés a Predator, orbitális a lendület, kreativitásukban már-már a Mortal Kombat Fatality-mozdulatsorait idézik a kivégzések.
Egy spoiler-es összeállítás, az utóbbiakról:
Egyedül két dolog nem az igazi:
- itt-ott érződik az alacsony költségvetésből adódó vizuális bóvli-faktor (lásd: medvés jelenet),
- és valahogy a végére nagyobb truvájt vártam volna.
A Préda viszont összességében a legjobb dolog, ami a franchise-zal történhetett az első két rész óta, olyannyira, hogy személy szerint ezennel töröltem is a memóriámból a harmadik-negyedik részt és a két crossover-förmedvényt. Ha egy indiános-cowboyos-kergetőzős-vérengzős mozit keresel a hétvégére, jelzem: megtaláltad. Nézd meg, megéri.
- Cím: PREY
- Bemutató: 2022.08.06. (tegnap)
- Itt tudod megnézni: Disney+
- Mi ez? Predator-film, a javából. Sci-fi thriller, amitől nem lehet félni, viszont egy kicsit (?) slasher.
- Kiknek való? Predator-őrült szegedieknek és azoknak, akik szerint tényleg hiányzott egy Yautja a Móra Ferenc Múzeum cowboyos-indiános tárlatáról.
- Rendező: Dan Trachtenberg
- Főszereplők: Amber Midthunder, Dakota Beavers
3 hozzászólás