A Csík zenekar, Karácsony János és Presser Gábor olyat alkottak a Szabadtéri Játékok újszegedi színpadán, hogy dobtunk egy hátast
A Csík zenekar, Karácsony János és Presser Gábor olyat alkottak szerda este a Szabadtéri Játékok újszegedi színpadán, hogy dobtunk egy hátast. Jóllakatták a nézők fülét olyan muzsikával, amilyenre talán még nem volt példa a liget ódon fái alatt. A népzene és a rockzene ötvözésével a zenészek olyan elegyet alkottak a színpadon, amilyen talán 100 évente egyszer adatik meg. A koncerten mi is ott voltunk, Szeged365 élménybeszámolónk következik.
Örömünnep volt tegnap az újszegedi ligetben a Csík zenekar lemezbemutató koncertje minden fülnek. Ha a magyar kultúra egy óceán, akkor tegnap a színpadon álló zenei zseni zenészek lemerültek, és felhozták nekünk a legnagyobb igazgyöngyöt, muzsikává őrölték, és a fülünkön keresztül befútták a szívünkbe. Ha valakiben egy szemernyi kétség is lett volna, hogy a Csík zenekar és az LGT mennyire gyúrható egybe, azoknak elárulom: olyan zenei csoda született, amelyet csak generációnként egyszer adatik meg hallani vagy megteremteni. Mind az LGT szerzeményei, mind a Csík zenekar mélyen bevésődött a magyar kultúrába és ott csodálatos nyomott hagyott. Jó volt tegnap magyar fülnek lenni, jó volt együtt énekelni, együtt ülni a dallamokon, és hagyni, hogy lelkünk elteljen a széppel, és mi együtt tudtuk: A dal a miénk!
HÉ, MOST MI LESZ VELEM?
A koncert a Csík zenekar szerzeményeivel indult, minden hangban benne foglaltatott, hogy igaz szerelmük a népzene, és annak művelése. Van az a mondás, hogy ha Beethoven a zene Mozartja, akkor a Csík zenekar a népzene Bartók Bélája. Majd elkövetkezett a pillanat, amelyre olyan sokan lélegzet visszafojtva vártak, vártunk. Megjelent a színpadon a velünk élő két legenda: Karácsony János és Presser Gábor. Mindannyiunkon hirtelen súly lett, tapsoltunk, de beleborzongtunk a tudatba, itt vannak velünk. Majd a szemünk előtt váltak laza zenei hippikké, Apollon isten felkent papjaivá, és laza hányavetiségnek tűnő hihetetlen profizmussal mutatták meg, hogy milyen is múzsának lenni. Talán nem volt egy pillanat sem, amikor megkérdezted volna a melletted ülőt, hogy hé most mi lesz velem?
MIÉNK ITT A TÉR!
Nehéz szavakba önteni azt a zenei együttműködést, ami színpadon megteremtődött, ha voltak is itt ott apró zökkenők, a színpadon lévők tudása, együtt zenélése elsimított minden bukkanót. Éljen a magyar zene! Éljen a magyar kultúra! Mert miénk itt a tér!
Köszönöm, köszönjük!
