Hosszú idő után újra víz alatt van a Mártélyi Tájvédelmi Körzet nagy része, éledeznek a láprétek
December óta három alkalommal is volt több hétig tartó olyan vízállás a Tiszán, amely lehetővé tette a Körtvélyesi Holt-Tisza és a hozzá kapcsolódó fokokon keresztül a hullámtér feltöltődését – közölte a Kiskunsági Nemzeti Park.
A fentieknek köszönhetően a Mártélyi Tájvédelmi Körzet területének mintegy 75%-án vízborítás alakult ki. Az erdők alatt és a réteken is szép kis vizes élőhelyek teremtődtek. A víz ugyan már elkezdett visszahúzódni, de remélhetőleg minél tovább megmaradnak ezek az időszakos vizes területek, amely számtalan fajnak jelentenek szaporodó- és táplálkozóhelyet.
A tájvédelmi körzet legértékesebb magterületének tekinthető Körtvélyes térségében a mai napig jól nyomon követhetően kirajzolódnak a folyószabályozás előtti vízrendszer maradványai. A nagy kiterjedésű és összefüggő hullámtérben egykor virágzott a fokgazdálkodás – amely nagyszerűen alkalmazkodott a dinamikusan változó természeti adottságokhoz –, óriási volt a halbőség és gazdagon teremtek a Tisza által öntözött ártéri gyümölcsösök – írja Nemzeti Park.
A FOKGAZDÁLKODÁS ALKALMAZKODOTT A VÁLTOZÓ TERMÉSZETI ADOTTSÁGOKHOZ
Áradáskor a fokok, a hozzájuk csatlakozó csatornák, erek és kubikgödrök lassan feltöltődtek vízzel, majd amikor a víz kezdett visszavonulni, a fokokat elzárták és a csapdába esett halakat könnyedén kifogták. A levonuló ár nyomán a hullámtérben dús legelők sarjadtak, így a halászat, a legeltetés és a gyümölcstermesztés olyan ritmusban zajlott, ahogyan azt a folyó diktálta. A fokgazdálkodás nagyszerűen alkalmazkodott a dinamikusan változó természeti adottságokhoz, miközben árvízvédelmet is biztosított. A hullámtérben kialakult mozaikos táj és sokszínű élővilág azonban gyökeresen megváltozott, miután megszűnt az ártéri gazdálkodás.
OLYAN MŰTÁRGYAKAT ÉPÍTETTEK, AMI SEGÍTI, HOGY VÍZ JUSSON A MEDERHÁLÓZATBA
A 2021-ben kezdődött KEHOP projekt keretében olyan műtárgyakat építettek ki, melyek megfelelő vízállásnál segítik, hogy víz jusson a hullámtéri fok- és mederhálózatba, illetve hozzájárulnak majd annak megtartásához a mélyebb fekvésű részeken. Ettől azt várják a szakemberek, hogy a jövőben helyreállnak a tájra jellemző mocsárrétek és ártéri magaskórósok, a sekély, vizes élőhelyek természetes ívóhelyet biztosítanak az őshonos halfaunának, és ideális életkörülmények alakulnak ki a mocsári teknősök, vidrák, bakcsók, rétisasok, barna kányák, fekete gólyák számára.
