Szeged365 olvasó a Trója-teraszról: “amit itt csinálnak, azt oktatni kellene a vendéglátóipari szakközépben”

Egy hete tart a Trója Ételbár és Hummus Terrace nulla forintos kiszállítási akciója, amely – akárcsak áprilisban – orbitálisat megy. Adná tehát magát, hogy a cikkünk témája a futárok élete vagy maga a promóció legyen, de ezúttal nem így lesz. Kaptunk egy Szeged365 olvasói levelet, amely egy hétvégi élménybeszámoló a Kölcsey utcai teraszról, humusszal, crispy tállal és egy random meglepetéssel. Cikkünk hivatalosan nem PR anyag, de mivel Tamás – aki az e-mailt körmölte – rommá dícsérte a Tróját, odabiggyesztettük a “szponzorált tartalom” azonosítót, mielőtt valaki fenékbe rúgna bennünket a médiahatóság részéről.

A levél tartalmán nem változtattunk, csupán levettük a bevezetőjét, javítottunk benne 1-2 apró elírást és egy kicsit kipofoztuk, az olvasónk hozzájárulásával.

Íme:

“Szombat este érkeztünk az általatok reklámozott Trója-teraszra, voltak rendesen, elsőre az fordult meg a fejemben hogy inkább hazamegyek és rendelek, úgyis ingyen hozzák ki. Végül lett helyünk és nem bántuk meg, hogy leültünk, amit itt csinálnak, azt oktatni kellene a vendéglátóipari szakközépben. Leülsz, az egyik pincér fél percen belül ott van – pedig dömping volt, alig volt asztal szabadon, minden ott dolgozó rohangált fel-alá – óriási mosollyal, elmagyarázza mi a fene az a kufta, meg hogy mi a különbség a hummuszok között, de úgy, mintha 10 éve haverok lennénk. Mondta is a feleségem hogy ez tuti a tulaj volt, annyira szenvedéllyel beszélt az egészről, de aztán megbeszéltük, hogy valószínűleg nem a 20 év körüli fiú a birodalom feje.

Szóval, egy kis keleti gyorstalpaló után jött a rendelés, rajtam kívül mindenki biztonsági játékot űzött, a feleségem a crispy tálat rendelte (szerintem a Trójában 100-ból 100 ember azt kéri ki), a fiam burgerezett, a lányom vegánkodott és falafel lett a rendelés, én meg bevállaltam egy bárányhúsos humuszt és vagy 3-4 töltött szőlőlevelet.

Az első döbbenet akkor jött, amikor a rendelést követő 15 percen belül meghozták az ételt, az egyik pincér hozta az üdítőket, a másik az ennivalót, egy harmadik pedig mosolyogva hozzátette, hogy mivel ez már a szomszédos Piano terasz, ha nem vagyok kocsival, tud hozni valami “rendeset” is. Gin Tonic lett belőle, lehet hogy nem férfias de én ezt szeretem.

Az a kemény ebben a helyben hogy annak ellenére hogy mindenhol, mindennek felment az ára, itt még mindig olyan, mintha valahol 2020 környékén járnánk. Négy adag teljes értékű étel plusz három üdítő plusz a Gin Tonic együtt nem volt sokkal több, mint 10 ezer forint. Mondtam a feleségemnek hogy ezért máshol a fele adag kaját kapjuk, fele adag közvetlen jófejséggel, arról nem is beszélve hogy a Trója szimplán jó. Mind a négy étel stimmelt, a crispy tálon tényleg nincs mit magyarázni, olyan itt Szegeden mint a halászlé, mindenki tudja, mit kap a pénzéért (jót), a Trója-burger is pont az, ami mindig is volt, a falafelt nem kóstoltam, de a bárányhússal megpakolt hummusz (elfelejtettem a nevét) az év gasztro-megelepetése volt a birkapörköltön szocializálódott gyomromnak, főleg a forró pitával, amit nem is kértem, mégis hozták, emberek, ezt mindenkinek meg kell kóstolnia és kész.

A legkomolyabb az volt, amikor egy szőke lány – szerintem pincér – a végén még hozott becsomagolva a két gyerekemnek két sült tejberizst lekvárral és csokiöntettel, becsomagolva, hogy vigyük el, jó lesz otthonra.

Nem tudom, hogy mi ütött nagyobbat, az íz, a kiszolgálás vagy a random meglepetés a végén, de úgy voltam vele, ezt megírom és beküldöm nektek.”