Második világháborús bunker Szeged belvárosában? – naná! A Kossuth Lajos sugárúton rejtőzik az egykori szegedi gázgyár óvóhelye, amely a második világháború idején épült az esetleges légicsapások elleni védekezés céljából. Urbex365 rovatunk következő részében Oláh András Pál történésszel, légoltalom kutatóval beszélgettünk a különleges búvóhelyről, aki többek között azt is elárulta, hogy idén ünnepeljük 90. évfordulóját az első légvédelemről szóló törvénycikknek.
EZÉRT ÉPÜLT MEG A KOSSUTH LAJOS SUGÁRÚTI ÓVÓHELY
A Parlament 1935-ben fogadta el az első légvédelemről szóló törvénycikket, ekkor rendezték először átfogóan a légvédelem fogalmát. A passzív légvédelmet légoltalomnak nevezik, amelynek két fokozata volt: a hatósági légoltalom, illetve az önvédelem. Előbbi központilag, hatósági érvek alapján szervezte a légoltalmat, utóbbi a lakosság légoltalmaként funkcionált, a központ által létrehozott és vezérelt civil szervezet irányította. A hatósági mellett a közművek, valamint az ipartelepek légoltalmát is meg kellett szervezni, ennek nyomát láthatjuk a Kossuth Lajos sugárúti bunker példájaként – tudtuk meg Oláh András Páltól. A légoltalom kutató hozzátette – az egykori szegedi gázgyár búvóhelye életvédelmi létesítményként működött.
A KEZELŐSZEMÉLYZET ÉLETÉT ÓVTA A BÚVÓHELY
Az egykori gázgyár bunkerét a második világháború idején építették, ebben az időszakban légitámadások Szeged városát is veszélyeztették. ,,Az óvóhely feladata az volt, hogy a gyár személyzete oda tudjon menekülni az esetleges légicsapások elöl. A bunkert az épületektől távol, a törmelékhatáron kívül kellett felépíteni, hogy ne lephesse be az összegyűlő törmelék, gyakorlatilag egy óvóhelyként funkcionált. Ehhez hasonló létesítményeket több helyen is lehet találni a megyében, viszont mindössze néhány főnek biztosítottak menedéket” – fogalmazott Oláh András Pál.
A LAKOSSÁG PÁNIKSZERŰEN KEZDETT ÓVÓÁRKOKAT ÁSNI 1944-BEN
,,Szeged a II. világháborúban egyetlen légoltalmi légvédelmi körzetet alkotott, összesen hat alkörzetre volt osztva. Az óvóhelyekre a bejutáshoz kettő műszaki megoldás létezett: vagy oldalról szintben történt, ellenkező esetben pedig a föld alá ment be a bejárat és onnan kellett feljönni. Mindkét megoldást komoly műszaki kötelezettség előzte meg, eredetileg nem szabadott volna előzmények nélkül óvóhelyeket kialakítani. Azonban az első amerikai légitámadás következtében 1944 áprilisában a lakosság pánikszerűen kezdett óvóárkokat ásni, sajnos ebből komoly tragédiák is származtak” – zárta mondandóját Oláh András Pál történész, légoltalom kutató.
Az egykori szegedi gázgyár bunkere tehát a kezelőszemélyzet életét óvta a légicsapásoktól, azonban ez az óvóhely nem összetévesztendő a jugoszláviai események bunkereivel, azok ugyanis reteszállásként, mechanikus, valamint kiépített védekezési létesítményekként funkcionáltak.
