Furcsa külsejű gumó, amit sokszor átlépünk a ládánál, pedig tél végén–kora tavasszal kimondottan szezonális kincs. A csicsóka finoman édeskés, diós, articsókás ízjegyeket hoz, a vércukrot lassabban emeli, rostja jó barátja a bélflórának, és a diétába is szépen illik. Megmutatjuk, miért most a legjobb beleszeretni, miben más, mint a krumpli, és adunk négy tuti felhasználási irányt is, hogy Szegeden se maradjon ismeretlen a tányéron!
Miért pont most? Mert a csicsóka késő ősztől kora tavaszig adja a legtöbbet. Jól tűri a hideget, a gumó a fagyot sem bánja, gyakran a földben teleltetik, és épp február–március az utolsó erős felvonása. A tél végi vitamin- és rostpótlásnál ez aranyat ér, különösen, ha az immunrendszeredet is szeretnéd megtámogatni. A szezonális gondolkodás Szegeden is hódít, a termelői kínálatban egyre több az „egészségtudatos” választás – jó eséllyel a csicsóka is ott lapul a standokon.
Mit tud ez a „barátságos gumó”? Elsőként vércukorszint-barát: a csicsóka inulintartalma miatt lassabban emeli a vércukrot, ezért inzulinrezisztenciánál, cukorbeteg étrendben is gyakran felbukkan (általános jelleggel, személyre szabott orvosi tanács helyett). Rostban gazdag, prebiotikus hatású, azaz eteti a hasznos bélbaktériumokat. Kalóriában visszafogott, mégis laktató, miközben káliumot, foszfort és egy sor mikrotápanyagot is ad, pont akkor, amikor a szervezet raktárai kifelé mennek a télből.
Egyszerűbb felhasználni, mint gondolnád! Krémlevesként kezdőknek is hálás, krumpli helyett vagy mellé beugorhat a fazékba. Sütőben hasábokra vágva remek köret, vékonyra szeletelve ropogós chips is készülhet belőle. Nyersen reszelve almával és citrommal friss, diós karakterű salátát ad. Püréként krémes és enyhén édeskés, elegáns alternatívája a burgonyának. Az ízprofil enyhén édeskés, diós, sokaknak az articsókára emlékeztet – innen a „földi articsóka” becenév.
Érdekességként: a csicsóka Észak-Amerikából érkezett a 17. század elején, szoros rokona a napraforgónak, virága is arra hajaz. Volt idő, amikor itthon fontos élelmiszernek számított, aztán a 20. században a krumpli háttérbe tolta. Most újra felfedezi a reformkonyha, mert sokoldalú, igénytelen és a gyengébb talajokon is szépen megél – jó eséllyel a homokos alföldi földekben is.
