Kell-e félni Európában újabb Csernobilhoz hasonló katasztrófától? – erről is kérdeztük Prof. Dr. Aszódi Attilát, nukleáris mérnököt Szegeden
Negyven évvel az 1986-os csernobili atomkatasztrófa után is élénken foglalkoztatja a közvéleményt a nukleáris energia kérdése. A témát kedden Prof. Dr. Aszódi Attila boncolgatta, aki a Karolina Iskola meghívására érkezett Szegedre, és a 9-12. osztályos gimnazista diákoknak tartott előadást. Ezután csíptük el egy interjúra, amiben nem csak a tragédia okait idézte fel, hanem arról is beszélt, milyen tanulságokat vont le a szakma, hogyan változott a reaktorbiztonság, és kell-e ma félni hasonló balesettől Európában. Az interjúból kiderül: a történtek lezárultak, de Csernobil hatása máig velünk él.
MI TÖRTÉNT 1986-BAN?
„1986 áprilisában, a negyedik reaktor Csernobilban az első üzemévét fejezte éppen be. Egy üzemi kísérletet akartak végrehajtani, aminek során olyan üzemállapotba hozták a reaktort, amikor bizonyos beépített – nem szándékosan, de a tervezési hiba miatt – nagyon rossz tulajdonságok felerősödtek” – mesélte Prof. Dr. Aszódi Attila. A csernobili RBMK-típusú reaktor egyik kulcsproblémája az úgynevezett pozitív üregtényező volt: amikor a hűtővíz gőzzé alakult, nem csökkent, hanem nőtt a reaktivitás. Ez instabillá tette a rendszert alacsony teljesítményen. „Ennek következtében egy gőzrobbanás, majd egy gázrobbanás következett be, ami után a reaktor zónában található radioaktív anyagok nagy része a környezetbe került” – folytatta a professzor. A robbanás során nem volt klasszikus „nukleáris bomba” jellegű detonáció, hanem fizikai (gőz- és hidrogén-) robbanások, amelyek szétszórták a fűtőelemeket és a grafit moderátort.
MIÉRT FONTOS ERRŐL BESZÉLNI?
„40 év távlatából is még mindig olyan sok kérdés és mítosz veszi körül ezt az egész eseménysort, hogy rendkívüli módon érdekli az embereket” – emelte ki a professzor. A nukleáris energia megítélését ma is erősen befolyásolják a félelmek és félreértések. A sugárzás például sokak számára megfoghatatlan, pedig jól mérhető fizikai jelenség, amelynek hatásai dózisfüggők. A tudományos ismeretterjesztés kulcsfontosságú: a modern atomerőművek többszintű biztonsági rendszerekkel működnek, és teljesen más elven, mint a csernobili reaktor.
A LEGNAGYOBB TANULSÁGOK
„Egyrészről a reaktorok tervezése során rendkívül lényeges biztosítani azokat a beépített ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek feltárják a tervezés negatív hibáit” – fogalmazott a nukleáris mérnök. A modern reaktoroknál alapelv a többrétegű védelem: fizikai gátak (üzemanyag, burkolat, konténment), aktív és passzív biztonsági rendszerek, emberi és automatizált felügyelet. „A másik dolog az, hogy nem volt információáramlás” – tette hozzá Prof. Dr. Aszódi Attila. Csernobil után jött létre a nemzetközi gyorsjelentési rendszer, és az INES-skála, amely a nukleáris események súlyosságát osztályozza. Az utolsó fontos dolog, amit bevezettek az eset után az, hogy beépültek a rendszerbe olyan mechanizmusok, ahol országok egymást ellenőrzik, egymást támogatják abban, hogy problémákat feltárjanak, és ezeket kijavítsák. Ez ma az úgynevezett nemzetközi nukleáris együttműködés alapja, például az erőművek rendszeres nemzetközi biztonsági felülvizsgálata.
LEZÁRT ÜGY CSERNOBIL?
„Nem tud lezárt ügy lenni. Az, hogy mi történt, az lezárt, de a csernobili lezárt zóna nem befejezett sztori” – mondta az interjúban a professzor. A térségben ma is kimutatható a radioaktív szennyezés, főként cézium-137 és stroncium-90 izotópok formájában. Ezek felezési ideje több évtized, ezért a környezet regenerációja lassú folyamat. A „szarkofág” fölé épített új védőszerkezet célja, hogy megakadályozza a további kibocsátást és lehetővé tegye a reaktor maradványainak biztonságos kezelését.
KELL-E MA FÉLNI EURÓPÁBAN?
„Ilyen típusú, és ilyen léptékű üzemzavar európai atomerőműben nem tud megtörténni” – nyugtatott meg mindenkit a professzor. A nyugati típusú reaktorok negatív visszacsatolással működnek: ha nő a hőmérséklet, csökken a reaktivitás – vagyis önstabilizálóak. Oroszországban még maradtak ilyen reaktorok. Hét darab még mindig működik, de ezeket le fogják állítani. Ez azt jelzi, hogy a csernobili típus fokozatosan kivezetésre kerül, és a globális nukleáris ipar egyre biztonságosabb technológiák felé halad.
Negyven évvel a tragédia után Csernobil már nem csak történelmi esemény, hanem tananyag, figyelmeztetés és egyben fejlődési mérföldkő is.
