„Ha ennyire akarja, menjen!” – így lett a Szegedi Rendőrkapitányság főhatárrendésze az ország egyik legrégebbi kutyavezetője (fotókkal)
Bakos Zsolt László zászlós, a Szegedi Rendőrkapitányság főhatárrendésze több mint 33 éve szolgál kutyavezetőként a déli határnál, és ma is ugyanazzal az elhivatottsággal dolgozik, mint pályája elején. Története nemcsak szakmai sikerekről szól, hanem egy különleges, szinte felbonthatatlan kapcsolatról is közte és szolgálati kutyái között. Munkásságáról a rendőrség hivatalos oldalán is elismeréssel írtak, kiemelve kitartását és példamutató pályafutását.
Bakos Zsolt 1992. május 1-jén szerelt fel határőrként, mivel már fiatalon vonzotta a határszolgálat világa. Kezdetben útlevélkezelőként dolgozott, ám amikor tudomást szerzett arról, hogy új kutyás egység alakulhat a közúti határátkelőknél, eldöntötte, hogy jelentkezik. Ez akkoriban újdonságnak számított, hiszen ilyen szolgálati forma korábban nem létezett ezen a területen – az út azonban korántsem volt egyszerű.
KÜZDELEM A LEHETŐSÉGÉRT
– Többször is jelentkeztem, hogy kutyavezető legyek, azonban mindig más pályára próbáltak irányítani – idézte fel. – De nem adtam fel. Addig mentem, kopogtattam, kértem a lehetőséget, amíg végül azt mondták: „Ha ennyire akarja, menjen!”
1993-ban kezdte meg a kutyás szolgálatot, tizenharmadikként csatlakozva a csapathoz. Az első hetekben még kutyája sem volt, miközben társai már megkezdték a közös felkészülést. Türelmesen kivárt, majd egy nap szóltak neki: megérkezett az állat, akivel együtt dolgozhat. Amikor meglátta Simit, azonnal érezte, hogy különleges kapcsolat kezdődik.
A SPÁNIEL, AKI MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT
Első szolgálati társa egy spániel volt, ami akkoriban szokatlan választásnak számított, hiszen a legtöbben német juhászkutyákkal dolgoztak. Külföldön azonban már bizonyított a fajta, így a magyar határőrség is esélyt adott ezeknek a kisebb, de rendkívül mozgékony és intelligens kutyáknak. Így jött létre az első „spánielkommandó”, amelynek Bakos Zsolt is tagja lett. Simi egyébként már az első pillanattól lenyűgözte gazdáját: hiperaktív, gyors és ösztönösen dolgozó kutya volt. Nem kellett ösztökélni, szinte magától végezte a feladatát. A közös kiképzés során gyorsan kialakult köztük a kölcsönös bizalom.
– Mindenhova együtt mentünk. Nagyon hamar egymáshoz szoktunk. Én már vártam, hogy mikor láthatom, ő meg azt, hogy mikor megyünk dolgozni – mesélte.
SIKEREK A HATÁRON ÉS AZON TÚL
A közös munka hamar eredményeket hozott. Feladataik közé tartozott a kábítószerek felkutatása, de rendszeresen dolgoztak együtt más rendőri egységekkel is. Házkutatásokon vettek részt, járműveket vizsgáltak át, határátkelőhelyeken ellenőriztek személyautókat, kamionokat és csomagokat. A kilencvenes években, amikor a kábítószer-csempészet új útvonalakat keresett, a szolgálati kutyák munkája felbecsülhetetlen értékű volt. Az egyik legemlékezetesebb eset egy török kamionhoz köthető.
– Információ érkezett, hogy a járműben kábítószer lehet. Az ellenőrzés során a kutya a fülkerészben jelzett, és végül mintegy 90 kilogramm heroint találtunk.
REJTETT HELYEK, BIZTOS TALÁLATOK
Ez csak az első nagy fogások egyike volt. Simi a legkülönfélébb rejtekhelyeken talált drogot: hűtőszekrényben, szalámis csomagolásban, bébiételes üvegek között, autók küszöbében, ajtóborításban, lökhárítóban, motortérben vagy akár a műszerfal mögött.
– Volt, hogy egy Hollandiából hazatérő család otthonában vizsgálódtunk, és a bébiételek között, egy hűtőláda belső részében lapult az anyag. Máskor a hűtőben, szalámi mellett találtuk meg. A szolgálati állat sikere nemcsak kiképzés kérdése, hanem kapcsolat is. A kutyának ismernie kell a vezetőjét, és a vezetőnek is az ő minden rezdülését. Ezt együtt tanulják meg.
Simi nemcsak eredményes, hanem rendkívül kitartó is volt: míg más kutyákat pihentetni kellett, ő akár órákon át dolgozott megszakítás nélkül.
– Volt, hogy este tíztől hajnalig keresett egy szórakozóhelyen. Nem lehetett leállítani. Egyszerűen szerette csinálni.
A kutya idővel családtaggá vált. Simi 13 éves koráig élt, és bár idős korára látása megromlott, a munka iránti lelkesedése megmaradt.
TÖBB MINT SZOLGÁLAT
Bakos Zsolt pályája során több kutyával is dolgozott: Simi után labrador, majd német juhászkutya következett, később pedig újabb társai is lettek. Több ebet már ő választott ki magának. Ma az ország egyik legrégebb óta aktív kutyavezetője, miközben sok egykori kollégája más pályára lépett. Ő azonban az átalakulások és szervezeti változások után is maradt a terepen.
ÉLETFORMA, NEM MUNKA
– Nincs karácsony, nincs húsvét, nincs teljes kikapcsolás. A kutyával mindennap foglalkozni kell. De aki ezt szereti, annak ez nem teher – mondja.
Jelenleg két kutyája van, egyikük kilencéves, és hamarosan újabb alkalmassági vizsgálat vár rá. Gazdája szerint azonban még mindig kiváló formában van: erős, aktív és lelkes. Ebben szerepet játszik a megfelelő tartás, a minőségi táplálás, a vitaminok és a napi foglalkozás. A szolgálat azonban sosem ér véget igazán.
– A kutyás életforma azt jelenti, hogy nincs igazi ünnepnap, nincs teljes kikapcsolódás. Nap mint nap foglalkozni kell vele: mozgatni, játszani, figyelni rá, formában tartani. A család is ebbe nőtt bele.
Bakos Zsolt számára mindez nem teher, hanem természetes része az életnek. Ahogy fogalmaz: a kutya őt is formában tartja. Reggelente nem a kávéval kezd, hanem a kutyával – és ez talán mindennél többet elmond arról, mit jelent számára ez a hivatás.
Fotók: Nagy Zoltán / Police
