Néhány hónapja még a saját hangjáért küzdött, most más nőknek segít megtalálni az övéket Szegeden FullAnyuuuu
Néhány hónapja még azt kérte, ne várják el tőle, hogy sokat beszéljen. A stroke után minden kimondott szóért, minden gondolatért, minden apró lépésért meg kellett dolgoznia. Szeptember 18-án FullAnyuuuu mégis újra ott áll majd a színpadon Szegeden. És talán éppen ezért lesz ez az este egészen más, mint bármelyik korábbi előadása. Mert most már nemcsak beszélni akar a nőkhöz. Azt akarja, hogy aki leül vele szemben, hazafelé már tudja: nem kell mindent tovább cipelnie, nem kell mindig erősnek látszania, és bármilyen mélyre került, lehet még egy következő lépés.
Néhány hónapja még egészen más képeket mutattunk FullAnyuuuuról. A szegedi Szent Vincent Rehabilitációs Központban ült előttünk, és már maga a beszéd is komoly erőfeszítést jelentett neki. Azt kérte, ne várják el tőle, hogy sokat beszéljen. Aztán ugyanabban a beszélgetésben kimondott valamit, ami most, szeptember küszöbén egészen más erővel üt: előadást még fog tartani. Akkor ez egy ígéret volt. Most már dátuma is van. Szeptember 18-án FullAnyuuuu újra színpadra áll Szegeden. Ha lemaradtál arról, honnan indult ez az út, itt tudod visszanézni:
És talán itt kezdődik ennek az estének az igazi története. Mert Niki már nem ugyanaz a nő, aki tavasszal erre az előadásra készült. A stroke közbeszólt. Jött a kórház, a rehabilitáció, a bizonytalanság, majd az a kegyetlenül lassú munka, amikor újra meg kellett dolgozni olyan dolgokért, amelyek addig maguktól értetődőek voltak. Beszélni. Gondolkodni. Jelen lenni. Újra bízni a saját testében és saját magában. Most pedig abból akar adni másoknak, amit ezen az úton megtanult. Nem kész válaszokat. Nem nagy mondatokat arról, hogy minden rendben lesz. Hanem valami sokkal fontosabbat: kapaszkodót annak a nőnek, aki most éppen nem tudja, hogyan tovább.
Mert hány nő él úgy, hogy közben mindenki másról gondoskodik, csak saját magáról feledkezik meg? Hányan mondanak igent, miközben belül már régen ordít bennük a nem? Hányan maradnak benne egy helyzetben, kapcsolatban vagy életben csak azért, mert félnek attól, mi történik, ha egyszer végre saját magukat választják? FullAnyuuuu most pontosan ezekről akar beszélni. Arról, amit túl sokáig cipelünk. A határokról, amelyeket nem merünk meghúzni. A segítségkérésről, amit sokan még mindig gyengeségnek hisznek. És arról a pontról, amikor egy nő végre nem azt kérdezi magától, hogy még mennyit bír ki, hanem azt: miért kellene tovább kibírnia?
Niki egyik legerősebb mondata talán éppen ezért nem is saját magáról szól. Azt mondja, nem az a legfontosabb, hogyan állt fel ő. Hanem az, hogyan tudsz felállni te abból, ami téged nyom. Szeptember 18-án azt szeretné, hogy aki ott ül vele szemben, legalább egyetlen mondatot hazavigyen. Egy olyat, amely másnap reggel is eszébe jut. Amikor újra igent mondana valamire, amire nemet szeretne. Amikor megint saját magát tenné az utolsó helyre. Amikor azt gondolná, nincs ereje változtatni. Talán csak ennyit: „Talán én is képes vagyok rá.”
És ha valakinek, akkor Nikinek most súlya van, amikor azt mondja, keressük a következő lépést. A stroke az agy vérellátásának zavara miatt kialakuló súlyos állapot, amelynek egyik tünete éppen a beszédzavar lehet. Hogy ebből milyen hosszú út vezet vissza, emberenként egészen különböző. Niki néhány hónapja még azért dolgozott Szegeden, hogy egyre könnyebben jöjjenek a szavak. Most pedig ezekkel a szavakkal készül megtölteni egy estét. Talán nem ugyanazzal a hanggal, nem ugyanazzal az élettapasztalattal és biztosan nem ugyanabból a pontból, ahonnan tavasszal indult. De éppen ettől lehet minden kimondott mondata sokkal erősebb.
„Én túl vagyok a stroke-on, ti pedig lassan túl vagytok a nyáron” – írta nemrég a követőinek. De utána mondott valami ennél is fontosabbat. A szeptemberi előadás már egészen más lesz, mint amelyre márciusban készült. Most már tudja, milyen az, amikor egyik pillanatról a másikra minden megváltozik. Tudja, milyen segítségre szorulni. Tudja, milyen úgy felébredni, hogy az ember nem tudja, pontosan mennyi maradt abból az életből, amelyet előző nap még biztosnak hitt. És most ebből a tapasztalatból akar erőt adni azoknak a nőknek, akiknek talán egészen más csatájuk van, de ugyanúgy szükségük van arra, hogy valaki egyszer kimondja nekik: nem kell örökké ott maradnod, ahol elfogysz.
Talán ezért nem egyszerű visszatérés lesz szeptember 18-a. Mert könnyű az erőről akkor beszélni, amikor éppen minden rendben van. Egészen mást jelent akkor, amikor már feküdtél olyan mélyen, ahonnan először még azt sem látod, hogyan állsz fel. Niki most nem azért megy vissza a színpadra, mert ugyanott szeretné folytatni, ahol márciusban abbahagyta. Hanem azért, mert közben történt vele valami, ami átírta azt is, mit gondol az erőről. Lehet, hogy az erő nem az, amikor mindent kibírsz. Lehet, hogy az erő az, amikor egyszer végre azt mondod: elég. Amikor segítséget kérsz. Amikor meghúzod a határt. Amikor nem engeded tovább elveszni saját magadat.
Akik a korábbi, március 5-re tervezett előadásra megváltották a jegyüket, azoknak fontos, hogy a belépőjük továbbra is érvényes. Akik pedig most érzik úgy, hogy ezen az estén ott kell lenniük, még tudnak csatlakozni. Jegyet itt tudsz venni:
És van még egy jó hírünk a Szeged365 Familynek: egyikőtök nem egyedül megy. A Facebook-oldalunkon egy páros jegyet sorsolunk ki FullAnyuuuu szeptember 18-i szegedi előadására, a nyertest pedig pénteken 13 órakor húzzuk ki.
Néhány hónapja még azért szorítottunk, hogy Niki újra könnyebben ki tudja mondani a szavakat. Most ezekkel a szavakkal akar erőt adni más nőknek. Van ennél erősebb visszatérés?
Talán csak az, amikor szeptember 18-án valaki majd kilép erről az előadásról Szegeden, hazamegy, belenéz a tükörbe, és hosszú idő után először nem azt kérdezi magától, hogy „vajon kibírom még?”, hanem azt mondja: „Talán én is képes vagyok rá.”
