Na jó, a John Carpenter féle Dolog (The Thing, 1982) című túlélőhorror-klasszikust “legszebb” ajándéknak titulálni elég merész kijelentés, szóval, maradjunk abban, hogy kellemes meglepetést szerzett nekünk Szeged 101 éves filmszínháza. Egyetlen alkalommal, de levetítik az 1982-es ős-horrort, a dátum természetesen október 31. Belvárosi Mozi, imádjuk a fejeteket!
MI EZ?
John Carpenter 1982-es, klasszikus túlélőhorrorja, Kurt Russel-lel a főszerepben. Vérbe és belsőségekbe bugyolált látlelet az emberek közti bizalmatlanságról, a földre szállt, majd testet öltött borzalom tökéletes mozgóképes leképezése, a rendező pályájának pedig egyik csúcsteljesítménye, melyet maga is személyes kedvenceként aposztrofál.
Fontos: ez nem a közepesre sikerült, 2011-es remake, hanem az eredeti klasszikus.
KIKNEK AJÁNLJUK?
True, szegedi horror-faneknek és a 80-as évek megszálottjainak. Ha tetszettek az Alien-filmek vagy a Stranger Things Plaza-jelenetében szereplő óriásszörny, akkor Neked.
KIKNEK NEM?
Ne nézd meg, ha már az Alien is sok volt depresszív hangulatból, nyomasztó atmoszférából és gyomorforgató jelenetből. Ha a Nyolcadik utas a halál ebédlős jelenete (ahol John Hurt alias Kane mellkasából kitör a Xenomorph) sok volt, messze kerüld el a Dolgot. Ez tízszer olyan gusztustalan.
MIKOR ÉS HOL LEHET MEGNÉZNI?
2021. október 31., 22:45.
Aznap egyébként minden a Halloween-ről fog szólni, lesz a moziban tökfaragás, a VR Game Roomban horrorjátékokkal lehet tolni a hentelést, a cikkünkben szereplő Carpenter-film mellett pedig többek között a szintén zseniális Hang Nélkült (23.00) és a magyar Post Mortemet (18.30) is vetítik. A teljes programot IDE kattintva találod.
A SZTORI: ANTARKTISZ, SZÁNHÚZÓ KUTYA, ALAKVÁLTÓ ALIEN
Néhány norvég kutatóval való összeütközés után az amerikai Antarktisz-kutató állomás tagjai befogadnak egy szánhúzó kutyát. A befogadott eb azonban szörnyű átalakuláson megy keresztül, a testébe ugyanis idegen organizmus költözött. Felderítő csapat indul a szomszédos norvég telepre, ahol a romok és halottak mellett az amerikaiak egy jégből kiásott űrhajóroncsra bukkannak. Nyilvánvalóvá válik, hogy amikor a járművet felszínre hozták, az utasa elszabadult és bármilyen alakot képes felölteni. Miközben beköszönt a rideg sarki tél, rettegés költözik az amerikai bázisra.
BRUTÁLIS ATMOSZFÉRA, ENNIO MORRICONE ÉS A DÖG, AMI MAJDNEM OLYAN ZSENIÁLIS, MINT AZ ALIEN
Pár dolog, amiért imádjuk a klasszikust:
- Zseniálisan gusztustalan szörny: Carpenter teljesen szabad kezet adott Rob Bottinnak, a produkció mindössze 22 éves maszkmesterének, aki teljesen elborult menet közben. Itt nincs CGI, ez a gusztustalan, valami tényleg ott volt a kamera előtt.
- Fojtogató atmoszféra: Dean Cundey lenyűgöző operatőri munkájának és Kurt Russell zseniális alakításának köszönhetően úgy fogod érezni, hogy tényleg ott vagy az Isten háta mögött, a hidegben, sörtétben, összezárva valami felfoghatatlan, földöntúli rettenettel.
- Parádés Ennio Morricone soundtrack: a dolog sötét és nyomasztó taktusainak megkomponálására nem kisebb nevet kértek fel, mint magát Ennio Morriconét. Az olasz maestro igyekezett olyan muzsikát komponálni, amilyet maga Carpenter is csinált volna (akkoriban ő írta a zenéket a saját filmjeihez, a Dolog ez alól kivétel), az így kapott minimalista, szintetizátor alapú téma eléggé kilóg az epikus, nagyzenekart és kórusokat is előszeretettel alkalmazó komponista életművéből.
- Tényleg az Északi Sarkon éreztük magunkat: a film bivalyerős atmoszférájához nagyban hozzájárul az is, hogy nem egy stúdióban, hanem (nagyjából) eredeti helyszínen rögzítették a felvételeket. Persze azért nem az Anktartiszon, hanem Kanada Brit Kolumbia nevű tartományában, egy hegy tetején, ahol ténylegesen megépítették a borzalmas történéseknek helyt adó kutatóbázist. Ez persze a szokottnál nehezebb forgatási körülményeket vont maga után, ami viszont segített abban, hogy a stáb, így pedig a film színészei is jobban átéljék, sőt megéljék az elszigeteltséget, egymásra utaltságot.
- Olyan, mint az élet: a Dolog fő feszültségforrása nem is annyira a mesterien megkomponált dög, hanem az a tény, hogy a szereplők sosem tudhatják, ki, mikor alakul át a társaik közül szörnyeteggé és szedi őket ízekre. Olyan ez, mint az élet, sosem tudhatod, ki döf hátba.
