Kosárfonónak indult, a Szegedi Papucs legendás mestere lett belőle – 108 éve született Rátkai Sándor

Pick szalámi, fűszerpaprika, halászlé, szabadtéri játékok és persze a messze földön híres Szegedi Papucs (szándékosan írtuk nagy kezdőbetűkkel) – néhány szegedikum, melyek hallatán 10-ből 9 embernek a Napfény Városa jut eszébe. Az utóbbi szinte biztos, hogy nem lett volna ennyire sikeres a kézzel varrott, kifordított szegedi papucs legendás mestere, Rátkai Sándor nélkül, aki napra pontosan 108 éve született.

“Tulajdonképpen kosárfonónak indultam, tizenegy évesen” – emlékezett vissza az 1914. január 28-án Szegeden, iparos-kereskedő családba született mester a karrierje kezdeteire egy, a halála előtt készült interjúban a Hagyományháló nevű, azóta már megszűnt népművészeti portálon. Mint mesélte, a kosárfonó sógora volt a papucskészítő mester, az ő inasaival lakott egy műhelyben, ott aludt velük. Aztán a kosárfonó tönkrement, elköltözött Pécsre. “Anyám nem engedett el utána, azt tanácsolta, tanuljak inkább valami más szakmát. Mivel jó barátságban voltam a papucsosokkal, átmentem hozzájuk. Így történt, hogy 12 éves koromban bekerültem a három segéd közé. A mester nem igazán tanított, úgy kellett ellesni a szakmát” – idézte fel a kezdeti időket a szegedi legenda.

Az első műhelye 1934–1956 között a mai Royal Hotel helyén állt a Kölcsey utcában, innen a Dóm térre költözött, ahonnan 1966-ban, a Somogyi-könyvtár építése miatt kiköltöztették, ezért minden holmijával együtt a saját családi házába költözött át. A szegedikumként számon tartott török eredetű lábbelit a mester hagyományos módon készítette:

• varrta,
• szögelte,
• melyeknek bársonyfejére a virágokat felesége hímezte. 

Legendás papucsainak hírnevét 90. születésnapjáig maga ápolta. A nagy hírű papucskészítő mester keze alól – becslések szerint – élete során több mint 70 000 pár szegedi papucs került ki.

A Mestert Szegeden, felsővárosi otthonában, életének 98. évében, 2011. március 8-án érte a halál.

Életműve, a szegedi papucs 2004 óta védett.

Mesterségének, szellemiségének életben tartójával, egyben utolsó mohikánjával, Sallay Tiborral az alábbi Szeged365 interjúban beszélgettünk: