Khm, először is: bocs a clickbait címért, de annyira adta magát a témához, hogy nem tudtuk elengedni. Új rovatot indítunk Karantén Mozi címen, melyben 1-1 tipikusan otthon nézős, a jelen helyzetre itt-ott asszociáló filmet ajánlunk, naná, hogy csütörtökönként, azon a napon, amikor “normál” esetben a mozik vásznára kerüln(én)ek a heti újdonságok. Csapó egy, felvétel indul, ez itt a Karantén Mozi, Bruce Willis születésnapján, naná, hogy az Armageddonnal!
1955 március 19-én született minden idők legnagyobb Bruce Willis-e, elsőre meglepő, de nem az Egyesült Államokban, hanem a Rajna-vidéki Idar-Oberstein-ben, az akkori NSZK területén. Ergo, ma van Bruce 65. születésnapja. A filmhez hasonlóan – bár mifelénk azért még kisebb a baj, mint a filmben – az utóbbi napok meglehetősen apokaliptikus hangulatban teltek Szegeden, akárcsak az Armageddon szereplői, mi, szegediek is egy láthatatlan ellenséggel nézünk farkasszemet. És jöjjön a hamradik, immáron szürreális (de igaz) párhuzam: a NASA szerdán bejelentette, hogy egy hatalmas, nagyjából fél Mount Everest méretű égitest tart a bolygónk felé, az 52768 (1998 OR2) néven ismert égitest akár 4.1 km átmérőjű is lehet, ha becsapódna, az garantáltan a földi élet végét jelentené. A NASA szakemberei szerint nagyon csekély az esélye az intergalaktikus randevúnak, mivel 3,9 millió mérföldnyire, vagyis körülbelül 6,2 millió kilométerre fog elsuhanni mellettünk. Ez elég közelinek számít, de szerencsére nem veszélyes. Az égi show április 29-én, magyar idő szerint 10:56-kor lesz látható a Földről teleszkópokkal.
Ezek után van némi apropója egy ma esti, Armageddon-mozinak a nappaliban, ugye?
Az év 1998: a DreamWorks épp a saját üstökös-világvégés, Robert Duvall nevével fémjelzett fiaskóján, a jóval olcsóbb (és gyengébb) Deep Impacten ügyködik, Roland Emmerich épp Godzillával kergetőzik a filmvásznon, a Touchstone pedig előkapta a második virágkorát élő, még mindog tökös Bruce Willist egy igazi popcorn-blockbuster-re.
Utólag már könnyű kimondani: mocsok jó ötlet volt.
A 140 millió dolcsis projekt gazdái nem kispályáztak: rendezőnek felkérték a későbbi Transformers filmek elkövetőjét, a már akkor is fickósnak számító Michael Bay-t, a forgatókönyvet a még akkor zöldfülű, de első ránézésre is zseniális J.J. Abrams-re osztották, aki később a Csillagok háborúja VII: Az ébredő Erőt és a Mission: Impossible III-at is jegyezte, utóbbiakat már rendezőként. A soundtrack megírásához Trevor Rabin epikus alkáfestő zenéi mellé berántották az Aerosmith-t (wow), és ha már kéznél volt Steve Tyler és bandája, mellék-főszereplőként pedig meghívták az örök rock ‘n roll hős szexi nagylányát, aki korábban a Crazy című klipben parádézott Alicia Silverstone-nal.
A többi szereplő? Igazi tesztoszteronnal átitatott, Hollywood-i giccsparádéhoz méltó szereposztás, az “ami a csövön kifér” koncepció alapján:
Bruce Willis
Billy Bob Thornton
Liv Tyler
Ben Affleck
Will Patton
Peter Stormare
Keith David
Steve Buscemi
Koncepció, sztori, történetmesélés. Gyorsak leszünk, ahogy a film is az: Michael Bay olyan eszetlen iramot diktál, hogy a nézőnek, miután az arcába tolták az „olajfúrók az aszteroidán” (wtf…???) koncepciót, a következő jelenetig kimondani sincs ideje, hogy “vöröses naplementében messze szálló helikopterek”. A minek, mennyi értelme van a sztoriban dologról csak annyit, hogy Ben Affleck a forgatás előtt állítólag megkérdezte a rendezőt, hogy nem lenne-e értelmesebb, ha asztronautákat képeznének ki fúrásra, és nem fordítva, mire Bay simán “shut up” – pal válaszolt. A lényeg: ha nem agyalsz rajta, nem tűnik gagyinak. Azzal, hogy folyamatosan pörög az esemény plusz jók a karakterek, ülnek a poénok, fel sem tűnik, mekkora ökörség például a fúró visító hangja (??) a világűrben…
Humor, színészek, konfliktusok. Ez a rész nagyon, de nagyon működik. Az Armageddon telis-tele van idézhető beszólásokkal, most is ütős poénokkal. Az alapkonfliktusok is könnyen átélhetőek: önfeláldozás, tiltott szerelem, lázadás, tisztelet. A színészek többségén látszik: itt voltak a csúcson, hozzák a popcorn movie – hoz méltó formát, nyilván, nem egy Almodovar-filmről beszélünk, de ha már sci-fi, az Űrgammák (sicc) – féle Orsi Zorghoz képest az egyébként közepeske Liv Tyler mocsok nagyot megy, mint színésznő.
Ami viszont nem az igazi. Nincs pofánk egy 1998 – as filmet gagyi képi világgal vádolni, úgyhogy nem fogjuk. A földi jelenetek parádésan festenek, a világűrben azonban már látszik, hogy eljárt az idő a film vizuálja felett. Meg persze, azóta kaptunk már Gravitációt, Prometheust (képileg, zenében, atmoszférában zseniális, egyébiránt inkább ne kaptuk volna…), Mentőexpedíciót és még rengeteg sci-fit, melyek tükrében meglehetősen rőt szakállúak az Armageddon világűrben játszódó jelenetei.
Kiknek ajánljuk?
Otthoni, önkéntes karanténban a világvégét túlélő anyukáknak, apukáknak és legalább 12 éves gyerekeiknek. Igen, nekik is, mivel a legtöbb világvége – scifivel szemben nyomokban sem tartalmaz slasher – elemeket.
Milyen?
Örök klasszikus, Bruce Willis – szel, sok érzelemmel, szerethető (már egy kicsit lejárt szavatosságú) látványvilággal, tökös űrcowboy-feelinggel és az Aerosmith über-romcsi zenéjével.
Szerintünk?
10/8, pedig egy kicsit eljárt felette az idő.
