Meghalt Dr. Varga Tibor, az SZTE orvosi karának egykori dékánhelyettese, professzor emeritusa

Elhunyt Dr. Varga Tibor, az Igazságügyi Orvostani Intézet professzor emeritusa – számolt be róla a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kara, az egykori dékánhelyettes az idén lett volna 80 éves. A népszerű szakember nevéhez kötődött a szegedi DNS labor kialakítása, nagy szerepe volt a hazai kábítószervizsgálatok beindításában, az SZTE professzor emeritusa volt, de meghatározó karaktere volt a SOTE, az Igazságügyi Minisztérium és az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézet hétköznapjainak is.

Az Igazságügyi Orvostani Intézet munkatársainak sorait változtatás nélkül közöljük:

A szakmában mindannyian ismertük. 80 éves lenne. Október 14-én elment közülünk és most még nehéz elképzelni, milyen lesz nélküle. Természetes volt, hogy ott van velünk, körülöttünk. Sorolhatnánk a munkahelyeket, a SOTE-t, az Igazságügyi Minisztériumot, az ISZKI BOI-t, az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézetet. Sorolhatnánk az egyéb megbízatásokat, az ETT Igazságügyi Bizottságát és MIOT-ot, ahol elnök is volt, a szegedi dékán-helyettességet, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet oktatási igazgatóhelyettesi munkáját, korábbi szakmai kollégiumi tagságát, a Pázmány Egyetem kriminalisztikai képzésében való részvételét, és számos egyéb olyan munkát, amelyek óriási teherbírását igazolták, hiszen mindeközben folyamatosan gyakorló szakértőként is dolgozott és tanított. Sorolhatnánk, de minek, hiszen rendszeresen találkoztunk vele, és sohasem a „mundérra”, hanem a tartalomra kellett figyelni.

Nyitott volt az új kihívásokra: a szerológia felváltása a DNS vizsgálatokkal és a szegedi DNS labor kialakítása, a hazai kábítószervizsgálatok beindításának segítése, a szegedi labor ráállítása erre a feladatra, a kábítószer-szakértés megalapozása, az egészségbiztosítási szakorvosi szakképesítés befogadása, a grémium létrehozása. Jogszabályi előírásoktól függetlenül megkövetelte a szakorvosjelöltektől a szövettani felkészülést és részvizsgát, a háziorvosi szakvizsga részévé tette igazságügyi problémákból a gyakorlati vizsgát, és a „műhibaperekben” megteremtette a hatékony szakmai védekezés módszerét az SZTE-n.

Ritkán dicsérte szembe a kollégákat. Ő maga is rengeteg szakirodalmat olvasott, szakvizsgán is az volt az első kérdése, hogy miből tanult a jelölt a tankönyveken, kézikönyveken túl. Az informális összejöveteleken a szépirodalomból, a Bibliából hozta a forenzikus példákat. Szeretett oktatni, a hallgatók is elismerték, de szakorvosok képzését-továbbképzését is nemzedékeken keresztül meghatározta oktatási részvétele. Kedvenc témái a közlekedési balesetek, az ittasság és a kábítószer voltak, tudományos munkássága is főleg ezeken a területeken született. Természetes volt, hogy segítsen a tudományos szárnypróbálgatásokban, tanácsokat adjon, mint ahogy szakértőként és kutatóként is szívesen konzultált másokkal.

Jó volt vele együtt lenni. A kongresszusi informális esték, az intézeti bulik és kirándulások, a rendezvényekre való közös utazások mindig élményt jelentettek. Értette és szerette a viccet, megvolt benne az a vagányság, ami kiváló szakértővé és szerethető kollégává, főnökké, baráttá tette. És igen, volt olyan is, hogy civilben szaladt be a boncterembe, esetleg égő cigarettával, de neki elnéztük.

A szegedi intézetben hagyománnyá tette, hogy csak akkor tekintjük a fiatalokat ténylegesen szakorvosnak, ha a szakvizsga megünneplésére készítenek meggyes pitét. Rajongott a meggyes pitéért, tehát minden alkalomra hozott valaki. Juhász Gyulát parafrazeálva: „Sokunknak most már minden meggyespiténkben benne lesz”.

Az Igazságügyi Orvostani Intézet munkatársai