Én is egy vasalódeszkás tanár vagyok. Sőt, sokan (remélem, minél többen) azok vagyunk Szegeden. A sztori egyszerű, és tipikusan magyar: adott egy pacák, aki mer kilógni a sorból, másképp gondolkodni, újat alkotni (itt most épp egy tesitanár, Makóról). Mi történik ilyenkor? Felemelik, ünneplik, éljenzik, hiszen az igazi siker titka az, hogy ki mersz lépni a komfortzónádból, hogy bevállalós vagy, hogy nem félsz letérni a járt ösvényről.
Khm, ez történne egy normális világban.
És mi történt a makói, vasalódeszkás tesitanár, Vezsenyi László esetében? Jól megtaposták, megmutatva neki (és a nagyvilágnak), hogy tilos másnak, újszerűnek, bevállalósnak lenni. Maradj szürke, unalmas csordalény, még véletlenül se lógj ki a sorból.
A VASALÓDESZKA-GATE, HA LEMARADTÁL VOLNA
Adott egy tesitanár, aki a karantén elején a nappalijában, egy vasalódeszkán tartott online tesiórát a tanítványainak. Imádtam, ráadásul ha jól emlékszem, talán elsőként (de minimum az elsők között) adtunk hírt az esetről, pont a Szeged365.hu indulásának másnapján:
A videó felrobbantotta az internetet, nomeg a tankerületi diri agyát is: Vezsenyi Laci bátyánkat megbüntették és eltiltották. Ákos kollégám tegnap délelőtt (meg aztán, ahogy beindult a balhé, folyamatosan) írt a sztori fejleményeiről, katt a cikkre ha lemaradtál volna róla:
ILYENEK VAGYUNK MI, AKIK A VASALÓDESZKÁN HASALNAK
Én is egy vasalódeszkás tanár vagyok. Sőt, lehet, hogy Te is, aki a blogomat olvasod. Ismered az érzést, amikor kitalálsz valami újat, belevágsz (bátran, hiszen a járt útról letérni mindig izgalmas, egyben kockázatos dolog), sikert aratsz, a többiek pedig elkezdenek ütni-rúgni érte? Más mertél lenni, mint mi? Bátrabb? Kreatívabb? Különlegesebb? Összetörünk, megalázunk, letaposunk érte!
Néhány eset, amikor felhasaltam a vasalódeszkára:
- Gyerekkoromban totál különc voltam, csodabogár, lúzer, a “furcsa srác” az osztályban. Ráadásul “tanárgyerek.” Ütöttek érte nap mint nap, pedig csak annyi volt a bűnöm, hogy kilógtam a sorból.
- Egyetemista koromban, bár a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarára jártam, nem voltam hajlandó tarisznyával, Kispálos pólóban járni (pedig mindenki abban tolta akkoriban). Jobban esett a tonna zselé a hajamban, meg a susogós naci, az évfolyamom számára elviselhetetlen house meg trance zenékkel. Megint én voltam a fura fickó.
- Rádiós koromban pörögtem mint a gép, gyakran üvöltöztem vagy hangosan röhögtem adásban. A hallgatók imádták, a szakma kevésbé: évekig hallgattam, hogy miért nem vagyok csendesebb, nyugodtabb, olyan, mint a többi rádiós. Bakker, én ilyen vagyok, nem tudom másképp, ahogy Lukács Laci énekelte: “szétfeszít belül a rock ‘n roll rugója…”
- Elkezdtük a Starlight műveket (a rendezvényszervező cégünk, egyben kommunikációs ügynökségünk) Kiss Balázs cimborámmal. A legelső rendezvényünk a Szegedi Csokifesztivál volt, az akkor épp totális mélyponton lévő Szeged Plazaban. Az ismerőseim kiröhögtek, hogy ott “nem lehet rendezvényt csinálni”, a szakmabeli nagy öregek sorra hívtak fel megalázni, lelombozni, eltántorítani stb. Csak jelzem, ez lett belőle: 47.000 fő egyetlen nap alatt, 14 éves látogatói rekord, csakazértis. Nomeg a cégünk, hiszen a rendezvény utáni napon 7 shopping center keresett meg az országból.
- Belevágtunk a fesztiválokba. Őrjöngött velünk a fél városvezetés, hogy mit képzelünk, “teherautókkal akarunk felállni a Széchenyi térre”, mi mondtuk, hogy azok food truck-ok. Senki sem értette, miért nem jó nekünk a szép barna faházba tenni a kiállítóinkat. Közelharcot kellett vívni, hogy beparkolhassanak a hazai street food társadalom nagyágyúi, végül kikönyörögtük, ebből lett a Gerilla Gourmet, a régió legnagyobb guruló konyhás gasztrofesztiválja.
- Beleszálltunk anno a Deja Vu Fesztiválba (az idén már nem mi csináljuk, de az egy másik sztori, hagyjuk). Sírtak a röhögéstől a haverok, mondván, hogy az egy “pénznyelő”, tönkre fogunk menni anyagilag. Elsőre nyereségessé tettük, nomeg trendivé, menővé, egyben az ország második legnagyobb retro-fesztiváljává. Pedig azt nem lehet, meg nem is úgy kell, meg különben se értesz Te a zenei fesztiválokhoz, Sanyikám.
- Kitaláltuk, hogy kellene egy közvetlen hangvételű, politikai sz@rdobálástól mentes, csak a szegediekkel foglalkozó hírportál. Megint mindenki röhögött, sőt, a sajtó egyik fele (khm, vajon melyik…) mindent megtett, hogy lejárasson bennünket már akkor, amikor még az oldal kész sem volt. Mentek a lejárató cikkek, híresztelések, kavarások. Nem vettük fel a kesztyűt, nem dobtuk vissza a kakát, elindultunk, brutál sok agyalással, tervezéssel, rákészüléssel, rohadt sok lemondással, napi 16 óra munkával. Az indulás első napján minden szakmabeli “jóakaró” felhívott, hogy “ezt nem így kellene Sanyikám”, túl közvetlen, túl laza, túl játékos, nem elég politizálós, nem elég hivatalos, ez így úgyse lesz jó. Nem így kell csinálni, bukta lesz. Ühüm. Az a jó az online térben, hogy mindenki azt olvas, amit akar, az olvasók döntenek. A napi átlag 20.000 – 30.000 közötti egyéni találat (a rekord kb 70.000 volt, egyetlen nap alatt) azt hiszem, elég egyértelmű válasz ezen segítőkész szakmabeli “barátainknak”. Mi csakis a szegedieknek akarunk megfelelni, nekik és róluk írunk, a legjobb tudásunk szerint, apait-anyait beleadva. Igen, minden nap vasalódeszkán egyensúlyozva, homlok egyenest másképp, mint ahogy az a “hogyan csináljunk hírportált” nagy könyvben meg van írva.
Tudjátok mit?
IMÁDOK VASALÓDESZKÁN HASALNI.
Ez adja meg az élet valódi izét, ettől leszel különleges, és igen, ha nincs politikus nagybácsid vagy csitrilliárd tőkéd egy vállalkozás elindításához, ez az egyetlen útja a sikernek: másképp, más stratégiával kell megközelítened a célt, mint a már évek, évtizedek óta nyeregben lévő konkurensek.
MERJ FELHASALNI A VASALÓDESZKÁRA!
Légy egyedi, különleges, megismételhetetlen. Légy Te az egyetlen piros paprika a zöld paprikákkal teli üvegben! Meg fognak tőled ijedni és meg fognak érte támadni, de sose feledd: neked lesz mit mesélned a halálos ágyadon az unokáidnak, nekik meg nem.
Aki ismer, tudja, mekkora Rocky-fan vagyok (még a kutyámat is így hívják, sőt, a céges honlapunkon a kollégák között a mai napig fent van Samu, a bokszzsákunk). Nem csak azért, mert foci helyett a küzdősportokat csípem (ebben is vasalódeszkán hasalós különc vagyok), hanem azért is, mert mocsok nagy aranyköpések vannak benne. Írhatnám azt is, hogy minden második jelenetben van egy beépített Oravecz-Coelho. Nekem ez a kedvencem, tipikusan vasalódeszkán hasalós duma:
EGY MÁSIK ASPEKTUS: MÁR MEGINT AZ A NYAMVADT POLITIKA
A szombati Vasalódeszka-Gate-ből természetesen megint politikai trash-party lett. Mivel a sztori negatív főhőseként szereplő tankerületi elnök vélhetően Fidesz közeli arc, az országos és helyi baloldali média két lábbal szállt bele a sztoriba, míg a jobboldali sajtó egészen a végkifejletig csendben lapított (mennyire jó, hogy mi, a Szeged365-nél arról írunk, amiről akarunk… yeah, I love rock ‘n roll, ebben is vasalódeszkán hasalós tesitanárok vagyunk). Az egyik izomból rátolta a sztorira a balliberális narratívát, míg a másik a “fejemet a betonb… izé, homokba” elvet követve úgy csinált, mintha meg sem történt volna a dolog.
Hát megtörtént, de függetlenül attól, hogy Darth Tankerületi Vader nagyúr épp a Fidesz vagy az MSZP-Jobbik-Momentum-LMP-DK-BirodalmiSithPárt-mittudoménkivanmégéppbenne cimborája.
Mert ez nem a politikáról szól. Ez arról szól, hogy volt egy fószer, aki be merte vállalni az újszerűséget, meg volt egy, aki frászt kapott ettől és lealázta érte a másikat.
Ennyit a témáról.
Holnap hétfő, irány vissza a munkába, hasaljatok fel a deszkára és kergessétek az álmaitokat. Legyen mit mesélni az unokáknak!
Hajrá, Szeged!
Kisházi Sándor, főszerkesztő, Szeged365.hu
