Szeged365 főszerkesztői blogposzt: rólunk írt a Police.hu, szerintük farsangi újságírói frászt kaptunk

Fekete maszkos, műkörmös férfi zaklatta csütörtökön az egyik szegedi iskola diákjait – írtuk meg a hétvégén, az ügyben – melyről több érintett szülő is egymástól függetlenül tájékoztatott bennünket – természetesen az intézmény vezetését és a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányságot is azonnal megkerestük. Az első azóta sem reagált, a második már annál inkább, bár válasz helyett egy kissé csipkelődős cikk jelent meg a Police.hu oldalon, amelyben “farsangi újságírói frásznak” nevezte a szülők beszámolói alapján megírt tartalmunkat. Frászt nem kaptunk, viszont lenne néhány gondolatunk a sajtó felelősségéről, funkciójáról és úgy általában a történtekről.

Szubjektív főszerkesztői blogposzt jön, melyet a saját nevemben írok, így a saját véleményemet tartalmazza, nem feltétlenül a szerkesztőségben dolgozó kollégákét. Mielőtt belevágnánk, íme az eredeti sztori és egy gondolat, általánosságban a Szeged365 és a szegedi rendőrök viszonyáról.

A cikk:

…és a gondolatfoszlány, amit ígértem.

AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK

3 éves Szeged független hírportálja, óriási öröm, hogy hónapok óta masszívan a Csongrád-Csanád vármegyei olvasottsági verseny első helyén (740.000 + látogatás januárban, forrás: SimilarWeb és Google Analytics) dolgozhatunk azért, hogy legyen egy villámgyors, hiteles és elfogulatlan felülete a 163 ezer remek szegedinek, egy olyan, amely tartalomkészítési folyamataiba napi szinten bevonja olvasóit, valódi (nem csak marketing bullshitként hangoztatott) közösséget alkotva velük. Ízig-vérig lokálpatrióta felületként mindig is arra törekedtünk, hogy kiemeljük azokat a szegedieket, akik példát mutatnak a többiek előtt, éppen ezért hétről hétre pozitív kontextusban írunk a

• szegedi rendőrökről,
• tűzoltókról-katasztrófavédőkről,
• és természetesen a mentősökről is.

Olyannyira, hogy a múltkor az egyik cimborám megkérdezte, hogy “fizetnek-e nektek Sanyi, hogy ennyit dícséritek őket?” A válaszom egy őszinte nem volt, szimplán úgy érezzük a Szeged365 általam nagyra tartott csapatával, hogy kutya kötelességünk éreztetni a fent említett srácokkal, hogy van, aki figyel rájuk, hálás a tetteikért.

SZERINTEM EZ A MÉDIA IGAZI FELADATA

10-ből 9 online hírportál arról szól, hogy a gazdája megmondja neki, kiről, mit írjon, kit próbáljon meg lejáratni vagy éppen kit sztároljon fel. Nekünk nincs gazdánk. Pontosabban, van, de nem valamiféle politikai hatalom az, hanem az a havi szinten több, mint 300.000 olvasó, akik óráról-órára rengeteg tudósítással, ötlettel, tartalommal látnak el bennünket, szoros, összetartó közösséget alkotva. Éppen ezért a funkciónk is más, mint az átpolitizált közéleti lapoknak, szerintem pontosan az, ami egy normális világban a sajtó dolga lenne:

• villámgyorsan, kiegyensúlyozottan tájékoztatni,
• felhívni a figyelmet arra, ha valahol, valamivel gond van,
• szolgálni a közösséget és (ha kell, kritikus hangnemben) kiállni az érdekeikért.

Mindezt villámgyorsan levezetném az Arany János Iskolát érintő cikkünkön keresztül:

• Beérkezett több, egymástól független forrásból az, hogy gond volt az egyik szegedi általános iskolánál. A bennünket megkereső szülők jelezték, hogy egy ijesztő fickó vegzálta a gyerekeket, az esetről több diák is beszámolt a szüleinek, egymástól függetlenül.
• Az ügyben – még az írásunk megjelentetése előtt – pénteken megkerestük a rendőrséget és az iskola vezetését is, konkrét válasz 24 óra alatt sem érkezett, csupán annyi, hogy az előbbi majd később fog reagálni. Közben további beszámolók jöttek arról, hogy pénteken már a gyerekek szülei járőröztek a suli környékén.
• A cikk megjelent szombat este, majd a hozzánk befutó újabb információk szerint a rendőrség hétfőn megjelent az intézményben, majd szülői értekezlet is volt a témában.

Hogy mit értünk el a cikkel?

Hirtelen mindenki komolyan vette a dolgot, az eddigieknél nagyobb lesz a figyelem az udvaron lévő gyerekek iránt, az illető (akiről a rendőrség is elismerte, hogy ott volt és “nézte” a gyerekeket, viszont szerintük nem jelentett veszélyt, csak mi farsangoztunk ugye) pedig valószínűleg már értesült róla, hogy figyel rá a közvélemény, így reményeink szerint a kedve is elmegy attól, hogy bárkinek a szeme fényét zaklassa.

Apropó, még valamit elértünk: bár hagyományos választ nem kaptunk a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányságtól, de egy finoman csipkelődő cikket azért igen, amelyet a lentiekben fogunk idézni. Nekünk ez új, ilyet még nem láttunk a tőlük (maximum az önkormányzat oldala szokott néha “idegből” negatív dolgokat írni rólunk), szóval ha úgy vesszük, éppen sajtótörténeti pillanatokat élhettünk át Szeged napsütötte városában.

FARSANG MEG SIKÍTÓFRÁSZ

Mutatjuk, mi jelent meg a Police.hu oldalon, szó szerint idézzük minden sorát:

“A szeged365.hu portálon 2023. február 18-án 18 óra 5 perckor közzétett írásban tévesen, tényként számoltak be arról, hogy a Szegedi Arany János Általános Iskolában egy fekete ruhás és maszkos, nagy fekete műkörmöket viselő férfi zaklatta a kisdiákokat. Az eseményekről meg nem nevezett forrásokra hivatkozással írtak.

A valóság a portál állításaival szemben az, hogy 2023. február 15-én az iskola udvarán játszó fiatalok egy kopaszodó, elhanyagolt ruhában lévő, szatyrokat cipelő férfira lettek figyelmesek, aki az iskola kerítésén kívül tartózkodott, de nézte az iskola udvarán játszó gyerekeket. A pedagógusok ezt észlelték, és elküldték a kerítéstől a diákokat. A férfi ezután tovább haladt, nem szólt a gyerekekhez és nem is került velük kapcsolatba. Ugyanezt a személyt látták a gyerekek másnap is, de ő akkor sem szólt, nem ment be az udvarra és meg sem kísérelte azt. 

A farsangi időszakot élő gyerekek később egymás között megbeszélték a történteket. Folyamatosan bővítették és színezték az eseményt, így más és más módon számoltak be arról, bővült a történet. A rendőrség végül a valós eseményeket a szülők, a pedagógusok és a gyermekek elmondása alapján állapította meg.

A hírportál állításaival ellentétben a valóság tehát az, hogy a Szegedi Arany János Általános Iskola udvarára nem ment be egy „fekete ruhás és maszkos, nagy fekete műkörmöket viselő férfi”, és nem zaklatta az ott tanuló kisdiákokat. A rendőrség arra kéri a médiatartalom-szolgáltatókat, hogy felelősségteljesen éljenek a nyilvánosság számukra biztosított eszközeivel.”

A rendőrség szerint tehát nem történt semmi, csak a gyerekek fantáziáltak, így aztán a bennünket megkereső, egymástól független szülői beszámolók és a cikkünk sem igaz, satöbbi. Azt viszont az írásban ők is elismerték, hogy az “elhanyagolt ruhában lévő” férfi “nézte az iskola udvarán játszó gyerekeket”, bár a Police.hu szerint a kerítésen kívül volt.

MARADUNK AZOK, AKIK VAGYUNK

Furcsa volt a rendőrség rendhagyó reakciója, mi ahhoz szoktunk, hogy kérdezünk, majd választ kapunk – szóban vagy írásban. Ehhez képest most egy rólunk szóló cikk érkezett, szóval, van új a nap alatt.

Ezzel olyan nagy gond azért nincs, az viszont már elgondolkodtató,

• hogy az iskola válaszadás helyett miért inkább egy szülői értekezlet összehívását választhatta, ahol állítólag arról kérdezték a jelen lévőket, hogy kik adtak információt a médiának?
• hogy a rendőrség egy ennyire érzékeny témában gyors válasz helyett miért egy rólunk szóló cikket jelentet meg?

Szerintem itt lenne az ideje végre megérteni, felfogni, hogy 2023-ban a sajtóval történő kapcsolattartás nem azt jelenti, hogy ha valami kellemetlen nekünk, akkor lapítunk, nem válaszolunk, hírzárlatot rendelünk. Hogy egy sajtóorgánumnak (pláne amelyik a virtuális térben létezik, ami ugye, gyorsabb mint egy Huszár Mátyás rakparton csapató Lamborghini Huracan STO) nem az a dolga, hogy kisujjat kitartva, 2-3 nap csúszással, elkényelmesedve, nagyságos asszony módjára írjon meg dolgokat, hanem az, hogy szoros kötelékben az olvasóival, villámgyorsan, korrektül és csakis a szegediek érdekeit szem előtt tartva adjon információt arról, ami a közönségét a leginkább érinti.

Az pedig, hogy egyszerre, de egymástól függetlenül több szülő is azzal keres meg bennünket, hogy egy – a gyerekek leírása szerint – gyanús kinézetű alak ólálkodik Szeged egyik legismertebb (és egyébként elismert) általános iskolája környékén, marhára ez a kategória. Ne kelljen már elmagyaráznunk, hogy miért.

Akkor is, ha egyesek szerint csak a gyerekek fantáziáltak.

Meg akkor is, ha a rendőrség szerint csak farsangi újságírói frász tört ránk.

P.S.: a szegedi rendőrökről (és ez maximálisan érvényes a sajtóosztályon dolgozó kollégákra is) akkor is a legjobbakat gondoljuk, ha ilyesmiket írnak velünk kapcsolatban a Police.hu-n. Köszönjük, hogy szolgáljátok és véditek a szegedieket, minden tiszteletünk, elismerésünk a Tiétek!

Kisházi Sándor

főszerkesztő

Szeged365 – szegedi, független, igazi