Kiskundorozsma harmadik alkalommal adott otthont a népzene szerelmeseinek, akik ezúttal is felejthetetlen pillanatokkal töltötték meg a helyszínt. A találkozó színes programkínálatában olyan ismert formációk léptek fel, mint az Öreghegyi Bodza Citerazenekar, a Szivárvány Népdalkör és a Földeáki Pávakör, mind-mind hozzájárulva a közösség összetartásához és hagyományaink ápolásához.
Kiskundorozsma idén harmadik alkalommal adott otthont a Népzenei Találkozónak, amely a helyi hagyományok és kultúra ünneplésére szolgál. Az esemény célja, hogy megőrizze a népzenei örökséget és újra közelebb hozza a helyieket azokhoz a dallamokhoz, amelyek generációk óta közösségeink részei. Az eseményen fellépett az Öreghegyi Bodza Citerazenekar, akik már évek óta a népzenei mozgalom oszlopos tagjai. Velük együtt csatlakozott a Szivárvány Népdalkör, a Borostyán Dalkör és a Hegyesi Dalkör is, akik egyaránt ékes példái a magyar népzene iránti elkötelezettségnek.
Az est folyamán a résztvevők újabb különleges fellépésekkel is találkozhattak, hiszen a Földeáki Pávakör, a Mórahalmi Parasztkórus és a Nefelejcs Népdalkör is színpadra lépett. Mindegyik együttes sajátos stílusával és zenei világával tette még gazdagabbá a találkozót, olyan hangulatot teremtve, amely szinte visszarepítette a közönséget a régi idők falusi ünnepeinek világába. Nemcsak a dallamok, de a közösség összetartozása is erősödött ezáltal, hiszen minden egyes fellépő a közös kulturális örökségünk egy-egy szeletét képviselte.
A rendezvény megnyitóján Ruzsa Roland is beszédet mondott, aki kiemelte a hagyományok megőrzésének fontosságát és azt, hogy ezek a rendezvények nemcsak a szórakoztatásról szólnak, hanem a kultúra és közösség együttes ünnepléséről. Roland szavai emlékeztettek arra, hogy a zene, a dal és a közös éneklés mindig is közösségeink szerves része volt, és hogy ezt az értéket a jövő generációinak is érdemes továbbadni.
Kiskundorozsma III. Népzenei Találkozója tehát nemcsak egy egyszerű zenei rendezvény volt. A közös dalolás, az emléklapok átadása és az ezt követő vendéglátás mind azt a célt szolgálta, hogy a helyi közösség újra megtalálja az örömöt a hagyományokban, és megerősödjön az az érzés, hogy a múlt értékei nemcsak a múlté, hanem a jelené és jövőé is. A zene örökké él, ha van, aki továbbadja – és itt, Kiskundorozsmán, úgy tűnik, ez a hagyomány egyre erősebb.
