„A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeznünk nemzeti minimum” – fogalmazott Mihálffy Béla országgyűlési képviselő a megemlékezések kapcsán. Szegeden több helyszínen is fejet hajtottak azok előtt, akik életüket vesztették vagy szenvedtek a rezsim elnyomása alatt. A történelem fájdalmas fejezeteire emlékezni nemcsak kötelességünk, hanem tanulság is a jövő generációi számára.
Szeged, ahogyan az ország több pontja, idén is megemlékezett a kommunista diktatúrák áldozatairól. A város különösen érintett ebben a történelmi tragédiában: a helyi börtön egykor politikai foglyok százainak szenvedésének volt tanúja, a megfigyelések, kitelepítések és meghurcoltatások emléke pedig még ma is él a szegedi családok történeteiben.
A múlt emlékei figyelmeztetnek
A megemlékezéseken elhangzott: a kommunista diktatúra nem csupán a történelemkönyvek lapjain létezik, hanem sok család emlékezetében is. Mihálffy Béla országgyűlési képviselő úgy fogalmazott:
„Sokan vannak, akiknek az emléke is alig maradt fent, de sokan vannak azok is, akik élve átvészelhették ezeket az időszakokat, és visszaemlékezéseikkel is figyelmeztethetik az utókort.”
A városban tartott megemlékezéseken beszédek és mécsesgyújtások mellett koszorúzás is zajlott, tisztelegve azok előtt, akik életüket vesztették vagy megtörtek az elnyomás súlya alatt.
Szeged és a kommunizmus árnyéka
A történelem fájdalmas lenyomatokat hagyott Szegeden is: a szegedi Csillagbörtön falai között számos politikai fogoly sínylődött, és a helyi ÁVH is aktívan működött az ötvenes években. A város lakói közül sokakat meghurcoltak, kitelepítettek, vagy éppen olyan listákra kerültek, amelyek egy életre befolyásolták sorsukat.
A diktatúrák áldozatainak emléknapja nemcsak egy múltbéli esemény felidézése, hanem egyfajta üzenet is a jelennek: a szabadságot, a demokráciát és az emberi jogokat nem vehetjük természetesnek. A szegediek idén is együtt emlékeztek, közösen hajtottak fejet azok előtt, akiknek az élete a rezsim kegyetlensége miatt tört ketté.
