Új oktatóval gazdagodott az SZTE: Erkel Ferenc- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző tanítja ezentúl kamarazene tárgyból a diákokat

Új oktatóval gazdagodott a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar nívós tanári kara. 2025 szeptemberétől Kovács Zoltán Istvánffy Benedek-, Erkel Ferenc- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Magyar Állami Operaház Zenekarának Artisjus-díjas I. fagottosa tanítja kamarazene tárgyból az intézmény növendékeit – jelentette be az egyetem.

Az SZTE honlapján kiemelték, hogy Kovács Zoltán 1987-ben nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Ezekben az években született első zenekari műve is, a „Kísérőzene”, amely szakmai körökben is ismertté tette, és amellyel 1990-ben elnyerte a Magyar Rádió Nívó díját. Miután lediplomázott, a Zeneakadémia zeneszerzés tanáraként folytatta a pályafutását, majd elvégezte a karmester szakot is.

SOK A LEHETŐSÉG, AMELY A KÖZÖS ZENÉLÉSBŐL FAKAD

Az egyetem azt írja, hogy a tapasztalatai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kamarazene oktatásában is eredményesen adhassa át tudását az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar hallgatóinak. „A kezdetektől fogva nagyon izgatott az a sok lehetőség, amely a közös zenélésből fakad. A kamarazenét akár a sport csapatjátékaihoz is hasonlíthatom: roppant izgalmasnak találom – akár egy kamarazenei formációról vagy éppen egy zenekari szituációról van szó –, hogy itt együtt kell dolgozni egymással. Egy igazán jó zenei interpretációhoz is alapvetően csapatjátékos szellemiségre van szükség. Azért is örülök, hogy a Szegedi Tudományegyetemen kamarazenét taníthatok, mert nagyon fontosnak érzem, hogy az egyéni hangszeres tanulás mellett ezt a típusú szemléletet is megtanulják a hallgatók” – mondta Kovács Zoltán.

KIALAKUL A KÖLCSÖNÖS FIGYELEM

Az oktató azt is kiemelte, hogy a főtárgy tanároknak természetszerűleg nincs igazán alkalmuk arra, hogy az ilyen típusú összefüggéseket megismertessék a hallgatókkal.

“Ott jellemzően az önálló hangszeres tudás fejlesztése a cél. Amikor viszont ketten-hárman-tízen egy kamaraegyüttesben, vagy akár negyvenen-ötvenen egy zenekarban együtt játszunk, akkor már egy bizonyos szintet, minőséget csak úgy tudunk létrehozni, ha mindannyiunkban kialakul egy kölcsönös figyelem az adott zenei folyamatokon belül. Ez sokszor nagyon összetett feladat és egy más típusú, magasabb szintű odafigyelést igényel. Ilyenkor nem elég csak a saját szólamunkra és hangszerünkre koncentrálnunk, hanem a zeneszerző által megkomponált zenei szövetben kell megtalálnunk a pontos helyünket, szerepünket”

– vallja Kovács Zoltán.

ÖSSZETETT A FELADAT

„Amikor kamarazenéről beszélünk, akkor szót kell ejtenünk többek között a zeneművek felépítéséről, formájáról, struktúrájáról, stílusáról, de figyelmet kell fordítanunk az intonációra, a dinamikai különbségekre, a megfelelő belső arányokra. A feladat tehát rendkívül összetett, nagyon sok mindent kell összhangba hozni ahhoz, hogy előadóművészi szempontból közös nevezőre jussunk egy-egy művel kapcsolatban. Harmincöt éve vagyok a Magyar Állami Operaház zenekarának egyik I. fagottosa, ugyanennyi ideje vagyok a zeneszerzői pályán is, alkalmanként karmesteri munkáim révén is rálátásom nyílik egy-egy feladat nehézségeire. Abban bízom, hogy az eddigi pályafutásom alatt megszerzett tapasztalataimat sikerül majd továbbadnom az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar hallgatóinak” – fogalmazott a művész, akinek sikeres munkát kívánunk Szegeden!