Szeged leendő díszpolgára szerint Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet

Barcelonában készítettek interjút Krasznahorkai Lászlóval, Szeged leendő díszpolgárával. A Nobel-díjas író a La Repubblica című olasz lap újságírójának beszélt a magyarságról, és arról, hogy szerinte Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet.

Természetesen a költészet volt az egyik fő téma az interjúban. A lap újságírója megjegyezte, hogy sok olvasót zavarba hoznak Krasznahorkai könyvei, aki erre meglepő módon azt mondta: arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy ne olvassák az írásait.

NEM RECEPTKÖNYVEKET ÍR

“Nem kínálok reményt, de nem is veszem el. Az én könyveim nyilvánvalóan nem receptkönyvek. Nem lehet belőlük jó ételt főzni” – véli a költő, aki azt is hozzátette, hogy ha valaki ennek ellenére úgy dönt, hogy elolvassa a könyveit, annak azt tanácsolja, hogy ne higgyen el semmit abból, amit róluk mondanak: hogy nehezen olvashatók. A könyvei hatásáról azt mondta: a fontos az, hogy az olvasó felismerje önmagát, megértse, mennyire törékeny a méltósága. Hogy rájöjjön, a méltóság az utolsó dolog, amit el lehet venni tőle, de el lehet venni.

A MAGYARSÁGHOZ VALÓ VISZONY

Az interjú jelentős részét teszi ki a magyarsághoz való viszonyának a kérdése a HVG szemléje szerint. Krasznahorkai kiemelte, hogy:

“magyarnak születtem, az anyanyelvem a magyar. De magyarnak lenni – ez ellen minden erőmmel küzdök”.

Krasznahorkai úgy véli, hogy a viszonya a magyarságához olyan, mint az embernek egy folyóparton fekvő kőhöz.

“Nem tudom, miért nem albánnak vagy szlováknak születtem. Nem akarom ideologizálni azt a tényt, hogy egy nemzethez tartozom, különösen Magyarországhoz. (…) A származásnak nincs sok köze semmihez. Természetesen azokat, akik úgy beszélnek, mint én, utálják. Szeretem a magyar nyelvet, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy anyanyelvem képes ilyen finom árnyalatokat kifejezni. De más nyelveket is ugyanúgy tisztelek” – mondta.

MESSZIRE KERÜLT A MAGYAR VILÁGTÓL

“Messzire kerültem a magyar világtól, a butaságtól szennyezett magyar létezés fogalmától. Minden populizmusnak kitett államban szörnyű dolgok történnek, de semmi sem hasonlítható intenzitásában és brutalitásában ahhoz, ami Magyarországon történik. Ez a manipulációs képesség fertőző. Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak” – mondott ítéletet a mai Magyarországról Krasznahorkai László.

MINDIG A ROSSZ UTAT VÁLASZTJA MAGYARORSZÁG

Krasznahorkai szerint Magyarország mindig a rossz utat választja: „amikor egy interjúban azt mondtam, hogy nem értem, miért olyan büszkék a magyarok a csatáikra, amelyeket egyébként mindig elveszítenek, a szélsőjobboldal megtámadott. Nincs értelme vitatkozni. Még azok is, akik nagyon intelligensnek tűnnek, az ideológia foglyai. Ahogy egy magyar közmondás mondja, két nagyon különböző malomban őrölünk, és a lisztjükből soha nem lesz kenyér. Ez pedig egy beteg társadalmat hozott létre.”

MÉG MINDIG NEM TUDJA, MIT KEZDJEN A NOBEL-DÍJJAL

Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt megnyerni a Nobel-díjat, Krasznahorkai a hír váratlanságáról beszélt. „Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy olyan nevek mellé soroltak, akiket csodálok, mint például Faulkner! Még mindig nem tudom, mit kezdjek a Nobel-díjjal. Ez olyan, mintha oxigén nélküli magasságba repítene, és a tüdőmnek oxigénre van szüksége. De nagy megtiszteltetés számomra. Bátor döntés volt, hogy engem választottak, mert a könyveimben mindig kudarcokról írtam” – mondta.