Meghalt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító és esszéista, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa. A modern magyar nyelvészet iskolateremtő alakja, Dante Isteni színjátékának és Shakespeare drámáinak újító fordítója, a nyelv és a szabadság fáradhatatlan hirdetője. Nádasdy Ádám 79 éves volt.
Nádasdy Ádám halálával a magyar szellemi élet egyik legderűsebb, legszuverénebb alakja távozott, aki úgy tudott egyszerre lenni európai polgár és ízig-vérig magyar értelmiségi, hogy abban semmi ellentmondás nem feszült – írja az Index.
ÉRTHETŐVÉ TETTE A KLASSZIKUSOKAT
A lap azt írja, hogy műfordítói teljesítménye korszakos jelentőségű. Merészsége, amellyel Dante Isteni színjátékát vagy Shakespeare drámáit „lehozta a talapzatról”, nem tiszteletlenség volt, hanem a legmélyebb alázat. Úgy vélte, a klasszikusok akkor halottak, ha nem értjük őket. Ő pedig érthetővé tette őket: lefejtette róluk a múlt századi porréteget, a nehézkes rímeket, és visszaadta nekik az eredeti drámaiságot. Nádasdy jelenség volt. Kevés ember tudott ilyen természetességgel és polgári méltósággal beszélni a magánéletéről vagy a másságáról egy gyakran ellenséges közegben.
“A fóliázás nem a gyerekeket védi, hanem a felnőttek félelmét intézményesíti. Azt sugallja, hogy van valami koszos, valami titkolnivaló abban, ami valójában az emberi természet része”
– mondta. A Pride-ot pedig már nemcsak egy kisebbség ügyének, hanem a szabadság általános lakmuszpapírjának tekintette: „Aki ott van, az a szabadság mellett áll ki.”
JÓMÓDÚ CSALÁDBÓL SZÁRMAZOTT
Nádasdy Ádám 1947-ben Budapesten született Nádasdy Kálmán Kossuth-díjas magyar opera-, színházi és filmrendező, valamint Birkás Lilian operaénekesnő gyermekeként. A család jómódban élt – két lakásuk volt egy budapesti társasházban –, az édesanya előző házasságából született két idősebb fiúval és a németül beszélő anyai nagyszülőkkel. A család nyelvi és kulturális sokfélesége megalapozta Nádasdy nyelvekhez fűződő szoros viszonyát: édesanyja, noha magyarul is kiválóan tudott, az osztrák nagyszülők kedvéért otthon németül beszélt, így a gyerekek rögtön két nyelven – magyarul és németül – is anyanyelvi szinten megtanultak – emlékeztet memoárjában a 24.hu.
LEGENDÁS TANÁR VOLT
Kiemelték, hogy első verse 1982-ben jelent meg a Mozgó Világban. 1984-ben, 37 évesen adta ki első kötetét, Komolyabb versek címmel. Második verseskötetében, A bőr és a napszakokban már megjelenik a homoszexuális szerelem, de akkor még szándékosan leplezett formában – egyrészt a cenzúra miatt, másrészt azért, mert inkább egyetemes élményekről kívánt írni.
Magára elsősorban mindig tanárként tekintett. Tanított gimnáziumban, nyelviskolában, 1972-től 2018-ig pedig az ELTE Bölcsészettudományi Kar angol nyelvészeti tanszékén. A rendszerváltás után közvetlenül az ELTE BTK oktatás- és tantervügyi reformbizottságát vezette – ehhez fűződik például az alapszak és a tanári képzés viszonyának rendezése vagy a kötött tanterv megszüntetése –, 1997-től 2003-ig tanszékvezető volt. 2006-ban az ELTE BTK-n habilitált. 2012-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2017-től professor emeritus. Előadásai a tanszéken legendásak voltak – ezt onnan lehetett tudni, hogy ha hajnali kilenc órára estek, akkor is színültig telt terem előtt zajlottak. Angol nyelvészetet, hangtant, nyelvtörténetet és műfordítást is oktatott.
MŰFORDÍTÓKÉNT IS JELENTŐS MUNKÁT VÉGZETT
Nemcsak költőként, de műfordítóként is jelentős munkát végzett, leginkább az olyan klasszikusok újrafordításával került be a köztudatba, mint Dante Alighieri Isteni színjátéka vagy Shakespeare drámái. Utóbbiakat számos színház is az ő fordításában tűzte műsorára, mert Nádasdy nem titkolt célja volt e művek közérthetőbbé, befogadhatóbbá tétele a nyelvi eszközök segítségével. Magyarról magyarra is fordított: a Bánk bánból, a Csongor és Tündéből, és Az ember tragédiájából is készített mai nyelvezetű, prózai verziót.
TÖBB DÍJAT IS KAPOTT
1990-ben Déry Tibor-jutalommal, 1993-ban Robert Graves-díjjal, 2000-ben Füst Milán-díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Budapestért díjat „a magyar nyelvről való korszerű, tudományos igényű gondolkodás terjesztésében végzett eredményes munkájáért és műfordításaiért”, valamint a Szépíró-díjat, 2005-ben pedig a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal jutalmazták „költői és bátor szellemű műfordítói munkásságáért”. 2021-ben elnyerte a Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány életműdíját.
