Tegnap este a Közép fasoron nem egy szokványos tárlatmegnyitó zajlott, hanem egy délvidéki alkotói sors ünnepe. Török István, a festő, aki évtizedeken át óriásplakátokkal formálta Szabadka utcaképét, Szegeden is közel hozta azt a világot, ahol a mozi, a festészet és a szülőföld szeretete egyetlen erős történetté áll össze. Hangulatvideóval és galériával mutatjuk meg, milyen este volt ez a Délvidék Házban!
A Délvidék Házról és Török Istvánról legutóbb kedden írtunk a Szeged365-ön, amikor beharangoztuk, hogy Szegedre érkezik az a festő, aki több mint másfél ezer szabadkai mozi óriásplakáttal írta be magát a délvidéki magyar képzőművészet emlékezetébe. Akkor azt is megírtuk, hogy az április 29-én, szerdán 18 órakor nyíló jubileumi tárlat a művész 85. születésnapjához kapcsolódik, és a Délvidék Ház Újvidék termében kap helyet. Ha lemaradtál róla, itt tudod visszanézni az előzményt:
Tegnap este aztán a beharangozóból valóság lett: a Közép fasor 1-3. alatt megnyílt „A törvénytelen festő”, Török István jubileumi tárlata. A Délvidék Ház Újvidék terme ezúttal nemcsak kiállítótérként működött, hanem találkozási pontként is, ahol a vásznak, a történetek és a délvidéki magyar kultúra egyszerre kaptak hangsúlyt. A jubiláló alkotót Kisimre Ferenc író, újságíró köszöntötte, a megnyitó pedig pontosan azt hozta, amit egy ilyen életmű megérdemel: figyelmet, méltóságot, személyességet és azt a különös, sűrű csendet, amikor a képek helyett már az emberi sors beszél. A hangulatvideóért kattints a képre!
Török István története azért üt ekkorát, mert nem steril műtermi legendáról szól. Az 1940. június 19-én született alkotó falusi gyerekként, akadémiai végzettség nélkül indult el a képzőművészet felé, majd 38 éven át dolgozott a szabadkai mozivállalatnál. Ezalatt mintegy 1500 monumentális óriásplakátot festett, amelyek nem egyszerű hirdetések voltak, hanem az utca élő képei. Öt méter széles pannói évtizedeken át ott álltak a város ritmusában, a mozik előtt, a járókelők tekintetében, és közben valami nagyon ritka dolgot bizonyítottak: a művészet nemcsak múzeumban tud nagyot szólni.
A tegnapi szegedi este ereje pont ebben volt. A Délvidék Ház falain nemcsak alkotások sorakoztak, hanem egy ember makacssága, hite és közösségépítő lendülete is. Török István neve a Csurgói Ifjúsági Művésztelephez, a Q csoporthoz, a LUDAS hivatásos művésztelephez és az ABC & T szakkörhöz is kötődik, vagyis nemcsak képeket hagyott maga után, hanem embereket, közösségeket, tanítványokat, továbbadott figyelmet.
Ettől lett a megnyitó több egyszerű kulturális programnál: egy este, ahol Szeged közelebb lépett a Délvidékhez, és vele együtt egy olyan alkotóhoz, akinek életműve tényleg nem fér bele egyetlen falra.
És ha már Szabadka: ez a város nem véletlenül lett ennyire erős vizuális háttér Török István történetében. A település egyik legismertebb arca a szecessziós városháza, amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján építettek 1908 és 1910 között, és amely méreteivel, díszítettségével máig a város egyik legfontosabb jelképe. Ebbe a karakteres, közép-európai utcaképbe érkeztek meg évtizedeken át Török hatalmas moziplakátjai, amelyek a filmek világát, a festészet erejét és a városi hétköznapokat kapcsolták össze. Tegnap este ebből a világból kapott egy erős szeletet Szeged is.
