Van az az életmű, amely mellett nem lehet csak úgy elsétálni. Április 29-én, szerdán 18 órától a szegedi Délvidék Ház Újvidék termében Török István jubileumi tárlata nyílik meg, méghozzá a művész 85. születésnapja alkalmából. A délvidéki magyar képzőművészet egyik legszuverénebb alkotója több mint másfél ezer szabadkai mozi óriásplakátot festett, most pedig Szegeden mutatja meg azt a belső erőt, amely egy egész életművet mozgat. Ez nemcsak egy kerek évforduló, hanem egy kivételes alkotói sors ünnepe is, amely a csurgói szikes földektől a városi mozik csillogó, mégis mulandó világáig ível.
A Délvidék Házról legutóbb is egy igazán erős kulturális történet kapcsán írtunk a Szeged365-ön: április 24-én a Fából faragott Magyarország című kiállítás tért haza a Közép fasorra, ahol végleges otthonra talált. Akkor arról meséltünk, hogyan válhat a fa emlékezetté, identitássá és közös történetté, most pedig egy egészen más anyag, a vászon, a plakát és a festett kép hozza közelebb hozzánk a délvidéki magyar világ egyik különleges alkotóját. Ha lemaradtál róla, itt tudod visszanézni az előzményt:
Április 29-én, szerdán 18 órakor Török István jubileumi tárlata nyílik meg a Délvidék Ház Újvidék termében, a 6726 Szeged, Közép fasor 1-3. szám alatt. A 85. születésnapját ünneplő alkotó története már önmagában is filmre kívánkozna: az 1940. június 19-én született művész falusi gyerekként, akadémiai végzettség nélkül indult el a képzőművészet felé, mégis olyan életművet épített fel, amely Stuttgarttól Székelyudvarhelyig, sőt Korčuláig ismertté tette a nevét. Ma is fáradhatatlanul dolgozik palicsi otthona és szabadkai alkotóháza között, miközben pályája során mintegy 180 önálló tárlatig jutott el. A kiállítást Kisimre Ferenc író, újságíró nyitja meg, a tárlat pedig egy hónapon keresztül lesz látogatható Szegeden. A megnyitót zenei közreműködés teszi teljessé, a végén pedig a Délvidék Házban megszokott kötetlen beszélgetés és koccintás is várja az érkezőket.
Török István művészetének egyik legizgalmasabb fejezete a szabadkai mozik világa. Harmincnyolc éven át dolgozott a szabadkai mozivállalatnál, ez idő alatt több mint másfél ezer monumentális óriásplakátot festett, amelyek nem egyszerű reklámfelületek voltak, hanem az utca élő képei. Öt méter széles pannói évtizedeken át formálták Szabadka vizuális kultúráját, és közvetlen kapcsolatot teremtettek a járókelők, a mozi és a festészet között. Ezzel a délvidéki magyar képzőművészet egyik leglátottabb alakjává vált, hiszen képei nem zárt termekben, hanem a város hétköznapi ritmusában, a mozik előtt, az utcán találkoztak az emberekkel. Ez a fajta „napszámosi” alázat és monumentális erő adja a mostani szegedi tárlat igazi súlyát. Nem véletlen, hogy Tolnai Ottó is érzékletesen „napszámosi nagyformákként” beszélt ezekről a munkákról: Török művészetében a moziplakátok lendületes, harsány világa és a linómetszetek fekete-fehér drámaisága különös egységbe rendeződik.
A „törvénytelen festő” elnevezés nem botrányt, hanem szabadságot jelent. Török István úgy maradt hű önmagához, hogy közben nem illeszkedett kényelmes kategóriákba: festett, metszett, közösséget épített, művésztelepeket és szakköröket indított, és generációknak adta tovább a képzőművészet szeretetét. Tehetségét korán felismerte több meghatározó alkotó és mester, köztük Petrik Pál, Ács József és Faragó Endre, első önálló, 1960-as kiállításának megszervezésében pedig Matkovics Gusztáv adott számára sorsfordító útmutatást. Közösségépítő munkája legalább olyan fontos része az életművének, mint a képek: nevéhez kötődik a Forum-díjas Csurgói Ifjúsági Művésztelep, a Q csoport, a LUDAS hivatásos művésztelep és a máig működő ABC & T szakkör megalapítása is. Alkotásaiban visszatérő motívum a fa, amely a szikes talajon is megkapaszkodó életet és a szülőföldhöz való ragaszkodást jelképezi. Ez a motívum fogadja az érkezőt szabadkai alkotóházának kapuján is, ahol a fa mögött felkelő nap az életbe és az alkotásba vetett hitet hirdeti. Szabadka pedig, ahonnan életművének egyik legerősebb városi fejezete indult, a boldog békeidőkben nyerte el azt a szecessziós, közép-európai arculatát, amelyhez a mozik és a plakátok világa később külön vizuális réteget adott.
