Párba állt a Szegedi Vadaspark két hópárduca: Karma, a 2024-ben érkezett nőstény, és Tai Lung, a 2025 végén érkezett hím. A gondozók szerint már az első találkozás is különleges volt, hiszen a nagymacskáknál szokatlan módon még rácson keresztül sem mutattak agressziót egymás felé.
A Szegedi Vadaspark bejegyzése szerint ez a mozzanat már előrevetítette, hogy jó eséllyel harmonikus kapcsolat alakul ki az állatok között. A több hónapos ismerkedést követő összeszoktatás is problémamentesen zajlott, azóta pedig egyre több időt töltenek együtt, gyakran összebújva a kifutó árnyékos részein. A vadaspark munkatársai bíznak benne, hogy mindez a jövőben akár új kölykök érkezését is jelentheti.
LEGKÜLÖNLEGESEBB LAKÓI A VADASPARKNAK
A hópárducok a Szegedi Vadaspark legkülönlegesebb és legnépszerűbb lakói közé tartoznak. Korábbi párjuk, Ghandi és Gongga több alkalommal is sikeresen nevelt utódokat, 2012-ben pedig hármasikrek születtek, ami nemzetközi szinten is ritkaságnak számított.
TERMÉSZETES ÉLŐHELYÜK KÖZÉP-ÁZSIA
A faj természetes élőhelye Közép-Ázsia magashegységi területei, 2000–5000 méteres tengerszint feletti magasságban. A hópárduc a világ egyik legritkábban megfigyelhető nagymacskája. Erős hátsó végtagjainak köszönhetően rendkívüli ugróképességgel rendelkezik: akár 15 méteres távolságot és 6 méteres magasságot is képes áthidalni.
Széles, szőrrel borított talpai segítik a hangtalan mozgásban, vastag, kétrétegű bundája pedig hatékony védelmet nyújt a zord hegyi klímában. A rejtőszínként is funkcionáló foltos szőrzet jól beleolvad a havas sziklás környezetbe.
A FAJ ÁLLOMÁNYA NEHEZEN BECSÜLHETŐ MEG
A faj állománya nehezen becsülhető meg, élőhelyének nehéz megközelíthetősége és rejtett életmódja miatt. A globális populációt nagyjából 3000–6500 egyedre teszik, amelyek mintegy 3 millió négyzetkilométeren, elszórtan élnek. Fogságban kevesebb mint 500 példány található világszerte.
Az állományt a háziállatokra irányuló esetleges ragadozás miatti konfliktusok, az orvvadászat, valamint a prém és a csontok illegális felhasználása is veszélyezteti. A Himalája térségében élő népek gyakran „szellemleopárdként” is emlegetik rejtett életmódja miatt. A faj Tatárföld és Kazahsztán nemzeti jelképe, emellett a hegymászók körében is szimbolikus jelentőséggel bír.
